Untouchable: 7. rész

- "Mit keresel te itt?!" -

Baekhyun pov.

Este már meg is kaptam az e-mail Minseoktól. Türelmetlenül kattintottam rá az üzenetre, és izgatottan kezdtem el olvasni.

Szia, Baekhyun!

Ahogy megígértem, ebben az e-mailben leírom neked, hogy pontosan mit is kell tudnod a suliújságról, és a végén elmondom, hogy miről kell majd cikket írnod.

Gondolom azt már tudod, hogy az újság minden harmadik héten jelenik meg, úgyhogy ez már nem lehet újdonság számodra. A „csapatban” eddig tíz ember van, de ez a szám még gyarapodhat, az attól függ, hogy lesz-e többre szükségünk, de annyi a munka, hogy tíznél kevesebb ember nem igen lehet. A cikkedben ügyelned kell a szóhasználatra, mert meg van rá az esély, hogy a lap az egyik professzor kezébe kerül, úgyhogy káromkodásról vagy egyéb szitokszóról szó sem lehet, bár ez nem szokott előfordulni – csak a megelőzés miatt említettem meg. Aztán, ügyelned kell a megadott szavak mennyiségére, mert be kell osztanunk a papírhasználatra vonatkozó szabályt, ezért mindennek kell, hogy jusson hely! Ha netán feltételezted volna, hogy tartunk gyűléseket is, akkor rosszul gondoltad – bár néha kifejezetten jól jönne -, ugyanis e-mailben szoktunk kommunikálni a többi taggal, és ez így általában meg szokott felelni. Úgyhogy ne feledd, ha bármi kérdésed van, engem megtalálsz vagy itt, vagy a suliban. Azt hiszem ezek voltak a fontosabb információk, de ha úgy érzed, hogy bármit is kihagytam, nyugodtan kérdezz rá.

És akkor most térjünk is a tárgyra. Azt mondták, hogy találjam ki én, hogy miről kelljen cikket írnod, de én úgy döntöttem, hogy rád bízom. Mivel említetted, hogy az megy a legjobban, amikor olyan dologról kell írnod, ami érdekel - és tulajdonképpen ez is lenne majd a későbbiekben a feladatod, ha sikerül meggyőznöd bennünket ezzel a kis bemutatkozással -, így ezt láttam a legjobbnak. Most nem adom meg a szavak számát, így annyit írsz, amennyit csak szeretnél. Mind egy, hogy tíz sor vagy két oldal, a lényeg, hogy tükrözze a személyiséged és a stílusod. A jövő hét hétvégéig küldheted vissza a munkádat erre az e-mail címre, addig is sok sikert kívánok!

Kim Minseok,

a suliújság szerkesztőségétől.

- Vajon miről írjak? – tettem fel magamnak a kérdést.
Elég jó vagyok én ehhez? Végül is egy újságról van szó... a suliújságról! Ha netán valami hülye témát választok és valami ostobaságot írok, akkor jól lejáratom magam előttük, azt pedig semmiképpen nem szeretném! Lehet, hogy később megkérdezem Kyungsoo-t mit gondol erről, és hátha valami ötlettel is elő tud állni.

*

Chanyeol pov.

Végre péntek van! Alig várom, hogy hazaérjek és bedobjak egy sört. Lehet, hogy később Sehunt is áthívom, bár mintha tegnap említette volna, hogy ma munka után azzal a sráccal lesz, akivel mostanában úgy össze vannak melegedve.
- Köszönöm, szia! – ütközött belém valaki az egyetem főkapujánál, ami mellett éppen elhaladtam. Kisebb sokk ért, mert épp el voltam gondolkodva, de mikor megpillantottam azt a bizonyos valakit, még jobban meglepődtem.
- Baekhyun?!

- Chanyeol?! – nézett végig rajtam, közben olyan arcot vágott, mint aki még nem látott embert. – Mit keresel te itt?! – vont kérdőn.
- Hogy hogy mit keresek itt? Hazafelé tartok, nem nyilvánvaló? – kérdeztem enyhén  összezavarodottan.
Néhány pillanatra elcsendesedett, majd egy sötét pillantást vetett rám és szó nélkül elsétált mellettem. Szóval ebbe a suliba jár. Fél szemmel bepillantottam a kapun belül, majd elkönyveltem magamban, hogy minden iskola ugyan úgy néz ki.
- Hová mész? – kérdeztem, miután megtett pár lépést.
- Ahova te nem.
Vicces, ahogy nem is takargatja mennyire utál. Elfolytottam egy vigyort, majd tovább indultam.
- Mégis mit csinálsz? – kérdezte, mikor mellé értem.
- Mondtam már, hazafelé megyek. – mondtam, nem zavartatva magam, közben békésen sétáltam mellette, figyelmen kívül hagyva morcos tekintetét.
Nem beszélt hozzám, de érezni lehetett a feszültséget, amitől kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Hogy haragudhat rám ennyire? Vagy csak szimplán ilyen ellenséges a természete? Mondjuk nem igazán láttam eddig másik oldalát, úgyhogy nem tudhatom. De egyáltalán jogosan van rám ennyire kiakadva? Félreértés volt, és ráadásul nem is az én hibámból, elvégre én nem tudhattam, hogy ő nem is meleg! Kezd már az agyamra menni ezzel a hisztivel.

- Rám haragszol, vagy inkább magadra? – tettem fel az ominózus kérdést.
Egy pillanatra mintha ledermedt volna, de nem szólt semmit, csak sétált tovább, én pedig közben zsebre tettem kezeimet.
- Nézd, Jongin már elmondta. – tettem hozzá óvatosan.
Még mindig nem beszélt, ami kezdett még jobban idegesíteni. Miért nem tudja bevallani azt, hogy kurvára nem meleg? Akkor lehet még bocsánatot is kérnék azért, amiért egy ilyen nyomulós fasz voltam, de így csak megnehezíti a dolgomat, pedig én tényleg szeretnék vele normális lenni! Odaértünk a sarokra, ahol ő szó nélkül lefordult jobbra, nekem meg nem arra kell hazafelé mennem, ezért nem mehettem már tovább utána. Egy darabig még néztem, ahogy elsétál, majd meguntam és tovább indultam egyenesen.

*

Baekhyun pov.

Vasárnap délelőtt kijöttünk a reptérre Kyungsooval, hogy elbúcsúzzunk Jongdae-től. Mire odaértünk, ő már ott volt a szüleivel.
- Jó napot! – hajoltunk meg mindketten a házaspár felé.
- Baekhyun-ah! De rég láttalak! – ölelt meg az anyukája, és még meg is puszilta az arcomat.

Régebben mindig úgy bánt velem, mintha a második fia lennék. Úgy tűnik ez nem változott annak ellenére, hogy már oly’ rég nem találkoztunk. Válaszul csak kedvesen vigyorogtam rá, majd Jongdae felé fordultam.
- Jó utat. – mondtam kicsit csalódottan.
- Ne szenvedj már ilyen látványosan – veregette meg a vállam vigyorogva. – Mostantól beszélünk majd rendszeresen, rendben?
Még nem árultam el neki, hogy lehet felvesznek a suliújsághoz, mert meg akarom lepni azzal, hogy majd elpostázom neki az első lapot, amiben szerepelni fog a cikkem.
- Rendben. – bólintottam.
- És sok szerencsét. – mosolygott kedvesen.
- Neked is.
Kyungsoo mellém lépett és egy kézfogással ő is elköszönt Jongdae-től, majd az felkapta bőröndjét, és egy utolsó öleléssel elbúcsúzott. A szüleivel a terminál felé vették az irányt, én egy darabig még néztem utána, de aztán kisétáltunk a hatalmas épületből.

Kyungsoo tulajdonképpen azért jött velem, mert neki van jogosítványa, nekem meg nem úgy néz ki, hogy egyhamar lesz, úgyhogy néha napján rá vagyok szorulva. Beültünk a fekete autóba és már indultunk is haza.
- Kyungsoo, te most haragszol Jonginra? – kérdeztem, mikor már pár perce úton voltunk.
- Nem.
- És Chanyeolra?
- Rá sem. De te igen. – pillantott felém egy másodpercre.
Persze, hogy haragszom rá! Eddig sem gondoltam rá jó szájízzel, de ezek után meg főleg nem fogok. Hogy lehet valaki ilyen önfejű?
- Ja. – mondtam röviden, majd elkezdtem kifelé nézelődni.
- És Jongin is. – tette hozzá.
- Hogy? – kaptam oda tekintetem.
- Igen, most egy kicsit neheztel rá, de szerintem érthető.
- Persze – helyeseltem. – Öhm, esetleg Jongin elmondhatta neki, hogy én nem vagyok meleg?
- Miért kérdezed?
Eszembe jutott, amit Chanyeol mondott pénteken; Jongin már elmondta. Fogadni merek, hogy erre gondolt.
- Csak úgy.
- Amúgy nem tudom, nem mondta. Nem szoktunk rólatok beszélgetni.
- Persze... És mikor mentek megint randira? – kérdeztem izgatottan, próbálva terelni a témát.
- Fogalmam sincs, a jövő hétre még nem beszéltünk meg semmit.
- És ha mégis, akkor mit tervezel? Megcsókolod már végre?!
- Én kezdeményezzek?!
- Miért ne?! Mindketten pasik vagytok, akkor nem mind egy?!
- Nem is tudom...
- Már két és fél hónapja húzzátok egymás agyát, jó lenne ha valamelyikőtök már a sárkara állna, és te olyan határozott típus vagy, úgyhogy úgy látszik ezt csak te vagy képes megtenni.
- Lehet igazad van.
Mikor másnak a párkapcsolatáról vagy gondjairól, bajairól van szó, Kyungsoo olyan jó tanácsokat tud adni, komolyan, szinte átértékeled az életed amíg őt hallgatod, de amikor a sajátjáról van szó, akkor olyan kis bizonytalan és sete-suta, hogy rossz nézni, ahogy egy helyben toporog. Nem tudom mitől van ez nála, de ilyenkor egyenesen kell vele beszélni, mert ő is tudja, hogy amit mondok az igaz, és aszerint kellene cselekednie, de ezt csak akkor fogja fel, mikor azt a szájába rágom.

Negyed óra kocsikázás után vissza is érkeztünk a lakáshoz, ahol folytattuk szokásos, vasánap délutáni teendőinket.

*

Chanyeol pov.

Délután vettem a fáradtságot és felhívtam Jongint, hogy elnézést kérjek. Nem sűrűn teszek ilyet, mert olyan makacs természetem van, mint öreganyámnak, ezért nehéz beismernem, ha valamiben én vagyok a hibás, de erről az egészről most csakis tisztán én tehettem. Minden bizonnyal túlreagálom, de eléggé piszkálta a csőröm. Leültem a nappaliban és vártam, hogy felvegye.
- Igen? – szólt bele közömbös hangon.

- Figyelj Jongin, nem akarom, hogy haragudj rám egy ilyen hülyeség miatt. Bocsánatot akarok kérni.
- Hagyjuk már ezt a témát.
- De nem hagyom!

Egy pillanatra csend lett.

- Figyelj – folytattam. – Nem tudom pontosan most mit érzek, de talán, hangsúlyozom, talán a kelleténél jobban megtetszett Baekhyun aznap este és én mindenképpen akartam tőle valamit. Így követtem a mosdóba és megcsókoltam, de ő visszautasított. – hadartam el dióhéjban a történteket.

- Tessék? Ezt eddig miért nem mondtad?
- Mert nem hittem hogy fontos, és bevallom, nem gondoltam volna, hogy annak a „dupla randinak” ez lesz a vége.
- Mind egy. De akkor itt most mindketten hibásak vagytok, ugye tudod?
- Mert?
- Ő azért hibás, mivel nem mondta el neked, hogy nem meleg, ezzel zöld utat engedve neked, te pedig azért vagy hibás mert egy nyomulós kis köcsög vagy, aki nem enged az elhatározásaiból.
- Ácsi, miért vagyok én nyomulós köcsög?!

- Ezen nincs mit szépíteni. És asszem le kell mondanod róla, hogyha a kelleténél jobban megtetszett, sőt még akkor is ha egy egészen kicsikét mert hát valljuk be, nincs esélyed nála.

- Hát te aztán nem szarozol – igen, Jongin néha fájdalmasan őszinte tud lenni. - És szerinted nincs arra egy egészen iciri-piciri, irinyó-pirinyó-
- Egy az egy millióhoz.

- Ez komoly?

- Nem ismerem Baekhyunt, úgyhogy nem igazán tudok neked ebben tanácsot adni, hülyeségekkel meg nem akarlak etetni, szóval... Ha továbbra is le akarod járatni magad, akkor csináld.
Lejáratni magam? Egy pillanatra elgondolkodtam.
- Kösz.
- Komolyan, Chanyeol. Én most tényleg őszinte vagyok veled és kimondom, amire gondolok.

- Tudom.

- Egy kicsit szedd össze magad, kezdesz szétcsúszni.
- Jó.

Ezzel bontotta a vonalat, majd ledobtam magam mellé a telefont. Tényleg kezdek szétcsúszni? Ha már Jongin is ezt mondja, akkor minden bizonnyal. De vajon komolyan úgy gondolja, hogy lejáratom magam azzal, ha ennyire keresem Baekhyun társaságát? Én nem érzem annak, de ha a külvilág ezt látja, akkor az már elég gáz lehet. Talán változtatnom kellene egy-két dolgon. Már tudom is; amint Sehun hazatolja a képét, megkérdezem tőle mi tévő legyek. Neki mindig van valami jó ötlete, még akkor is, ha azok nem mindig jönnek be.