Untouchable: 10. rész

- Elfojtott indulatok -

Baekhyun pov.

- Biztos nem mehetnék inkább veled valamerre?
- Megértem, hogy szeretnél velem eltölteni egy kis időt, de ez most sokkal fontosabb!
Yixing egy kicsit félreértett, mert igaz, szerettem volna inkább vele elmenni valahová, de igazából csak azért, mert semmi kedvem nem volt elmenni moziba azzal az emberrel. Bár egy kicsit mintha változtatott volna a modorán az utóbbi időben, mert egész kedves volt a minap a boltban, de ez még nem azt jelenti, hogy én másként fogok viszonyulni hozzá. Kyungsoo szerint most már egy kicsit túlreagálom, és hogy megpróbálhatnék nyitottabb lenni felé, és én esküszöm próbáltam másként gondolni rá, de ha eszembe jut csak az jár a fejemben, hogy mindezt azért csinálja, hogy felszedjen, semmi másért, én pedig erre nem vagyok vevő.
- Legközelebb bepótoljuk, oké? – fordultam felé, miközben hajamat igazgatta.
- Mindenképpen! Most pedig tereld el pozitív irányba a gondolataidat, és ne vágj ilyen savanyú képet!
- De olyan kínos lesz ez az egész... Én egyszerűen nem tudom megjátszani az érzéseimet, és tuti ki fogom mutatni, hogy mennyire nem kedvelem.
- Elmondásod szerint ezt eddig is tudta, úgyhogy biztos nem lesz meglepve. De én a helyedben örülnék, ha egy ilyen srác legyeskedne körülöttem. – válogatta ingjeimet, de egyik sem tűnt neki az igazinak.
- Biztos nem fogok annyira kiöltözni, hogy inget vegyek fel! – hagytam figyelmen kívül előző kijelentését, majd szekrényemhez sétáltam, és kikaptam az egyik kedvenc fehér és színes mintás felsőmet.
- Ahogy akarod. – huppant le ágyamra.
Belebújtam a jó illatú anyagba, majd megnéztem magam a tükörben.
- Még a végén azt fogja hinni, hogy tényleg érdekel.
- Pont jó vagy így! Mindjárt indulhatsz is. – pillantott a digitális órára éjjeliszekrényemen.
Hétre beszéltük meg a mozi előtt, és mindjárt fél hét van. Mobilomat gyorsan zsebre dugtam, majd még egy utolsó pillantást vetettem magamra és kisétáltam a szobából az előszobába, hogy felvegyem a cipőm.
- Sok sikert, és ne feledd, legyél barátságos! – tartotta fel mutatóujját, közben bátorítóan mosolygott.
- Értettem. – feleltem egyhangúan.
- Már indulsz is? – lépett elő Kyungsoo a konyhából.
- Igen.
- Jó szórakozást. – mosolyodott el halványan.
- Ja.
Fájdalmasan elköszöntem tőlük, majd a buszmegállóba vettem az irányt. Nagyjából negyed óra múlva már a mozi bejáratához sétáltam, mikor megpillantottam Chanyeolt, aki éppen telefonján írogatott valamit.
- Szia. – köszöntem, mikor elé értem, de az egy méter távolságot még így is megtartottam.
- Szia, gyors voltál. – mosolygott.
- És, milyen filmet nézünk? – érdeklődtem.
- Ugye láttad az Éhezők viadalának első három részét?
- A minek? – ráncoltam homlokom.
- Éhezők viadala. Most játsszák a negyedik részét... Sajnálom, azt hittem láttad már... És már megvettem a jegyeket – mutatta fel őket bocsánatkérően. – De ha akarsz, nézhetünk mást...
- Jó, tök mindegy, csak menjünk már. – sóhajtottam, majd befelé vettem az irányt.
Jobb esetben megsajnáltam volna, de nem tehetek róla, hogy ilyen meggondolatlan volt. Miért hitte azt, hogy láttam már azt az isten verte filmet, amikor azt sem tudja, hogy miket szoktam nézni. Ez most csakis az ő hibája volt.

Bementünk, majd vett egy nagy adag kukoricát, megkerestük a hatos számú termet és a jegyeink szerint helyet foglaltunk. Középtájon ültünk felül, így legalább azért hálát tudtam adni neki, hogy jó helyre vette a jegyeket. Egyre több ember tévedt be, így arra következtettem, hogy jó film lehet, bár a címéből ítélve valami nagyon elvont és vérengzős dologról lehet szó.

Csendben ültünk és egyikünk sem szólt semmit. Chanyeol néha megköszörülte a torkát, én pedig elnézelődtem a különböző arcokon, és néha loptam egy szem kukoricát. Ahogy elnéztem tényleg túlöltöztem volna, hogyha megfogadom Yixing tanácsát és egy inget veszek fel, mivel rajta is csak egy fekete mintás felső volt és egy farmer.
- És, öhm, hogy telt a heted? – kérdezte meg hirtelen.
Nem tudtam pontosan mit is kellene válaszolnom, de úgy tűnt, hogy elég kétségbeesetten próbált felhozni valami témát, ezért csak kinyögtem egy értelmesnek tűnő választ.
- Egész jól. És a tiéd?
- Eltelt.
- Az jó.
- Ühüm.
Úr Isten, ha valaki ezt most hallja a hátunk mögött vagy előttünk, totál hülyének nézhet bennünket. Komolyan, mi volt ez a párbeszéd? Menten eldobom az agyam; tudtam, hogy ez lesz. Én megmondtam Yixingnek, megmondtam!

Pár perc múlva elsötétült a terem, majd a vásznon elkezdték játszani a különböző reklámokat. Nem igazán figyeltem oda, csak tömtem magamba az ingyen popcornt.

Nem sokkal később elkezdődött a film, amiből persze, hogy semmit sem értettem, mivel nem láttam az előző részeit. Biztos, hogy érdekes volt és tetszett is volna, de így még nehezebb volt kimutatnom, hogy élvezem ezt az egész jópofizást.
- Mi történt annak a csajnak a nyakával? – súgtam oda neki.
- A szőke srác megpróbálta megfojtani az előző rész végén. – hajolt közelebb.
- És ki az a másik szőke férfi? Nem tűnik megbízhatónak.
- Csak figyeld és megtudod.
- És az az ősz hajú nő? Még a szeme se áll jól.
- Nem tudom.
Rossz szokásom, hogy állandóan kérdezősködök és beszélek egy film alatt, de így most még nehezebb volt megértenem a történéseket. Egyáltalán nem élveztem, de ahogy fél szemmel Chanyeolra pillantottam, úgy tűnt, mint aki csak úgy falja a képkockákat, és teljesen bele volt merülve. Vágtam egy fájdalmas grimaszt, amit persze ő nem láthatott, és belegondoltam, hogy még legalább másfél órán keresztül itt kell majd ülnöm. Még a hajszálaim is belefájdultak.
- Most komolyan ennyivel vége lesz? – kérdeztem, mikor már javában folytak az események.
- Biztos, hogy nem.
- Várj, most tényleg lebombázzák az embereket?!
- Valószínű.
- De abból mi jó származna?
- Nem tudom – sóhajtott -, én is most látom először.
Úgy látszik kezdtem az agyára menni, ami esküszöm nem direkt volt. De mégis, most én lehetnék az, aki kiakad, és nem ő, de mivel ilyen jó fej vagyok, és tele vagyok pozitív gondolatokkal, visszafogom magam és próbálom elfojtani a bennem fortyogó lávát.

Chanyeol pov.

 

Talán ez a film mégsem volt a legjobb választás, de Sehun fogadni mert volna rá, hogy Baekhyun már látta ennek a filmsorozatnak az előző részeit, én meg persze olyan kis naiv voltam, hogy elhittem ez tényleg megeshet. Látom rajta, hogy ideges, mert néha jár a lába és olyan erőszakosan rágja azt a pattogatott kukoricát, hogy szinte megsajnálom. Én tényleg jó fej akartam lenni, mikor elhívtam, és ismét csak Sehunra hallgattam, mikor azt az ötletet a fejembe vettem, de megint csak magam alatt vágtam a fát mert tényleg, Baekhyunnal rendes emberi kapcsolatot teremteni reménytelen! Soha nem tettem még meg ennyit egy ember figyelméért, de kezdem úgy érezni, hogy csak az időmet vesztegetem. Meg aztán ott van az is, hogy ő még mindig nem vallotta be nekem az igazságot az identitásáról, amivel csak még jobban felbosszant. Meddig akarja még titkolni?
- Minek hívtál el egyáltalán? – kérdezte a semmiből.
- Hogy? – pillantottam rá.
- Minek hívtál el egyáltalán, ha tudod, hogy amúgy sem jövünk ki jól?
Jogos volt a kérdése, igazából már vártam, hogy mikor teszi fel.
- És te miért mondtál igent?!
- Mert egy pillanatra azt hittem, hogy talán még jóban is lehetnénk.
No fene?!
- És ez azóta megváltozott?
- Meg, mert rájöttem, hogy teljesen más személyiségek vagyunk, így felesleges is törni magunkat.
- Ebben még igazad is lehet – bólogattam halványan. – És mikor óhajtanád bevallani azt, hogy nem vagy meleg?
Egy pillanatra rám meredt, majd ismét a vászonra kapta tekintetét, és úgy kereste a megfelelő szavakat, mintha azok legalább is oda lennének vetítve. Nyelt egy nagyot, én közben magabiztosan meredtem rá. Most megvagy.
- Ezt az egészet csak azért csináltad, hogy ezt bevalljam neked? – tekintett ismét rám szemöldökráncolva.
- Nem kifejezetten, de kíváncsi voltam, hogy végre mikor veszed rá a fáradtságot. – kaptam be egy falat popcornt.
- Ez most komoly? – ciccent fel halkan.
- Igen, kurvára komoly – szólalt fel egy kicsit hangosabba. – Mit kerestél egyáltalán egy melegbárban, hogyha gecire nem vagy meleg?!
- Shh! – szóltak ránk az előttünk ülők.
- Még te vagy felháborodva?! – vette halkabbra. - Amúgy is, most szarul kellene éreznem magam az miatt, mert nem vagyok olyan, mint te?! Úgy csinálsz, mintha melegnek lenni a világ legtermészetesebb dolga lenne!
- Nem vagyok én felháborodva, csak úgy gondolom, hogy ez egy igen fontos információ, és nem, nem vagyok olyan hülye, hogy ezt gondoljam!
- Mert ha meleg lennék, akkor már egyből magadhoz hívtál volna, mikor egyik nap összefutottunk?!
- Szó sincs róla, csak talán akkor valamivel máshogy viszonyulok hozzád!
Kezdtem nagyon ideges lenni; ez is az egyik rossz szokásaim között van, hogy hamar felkapom a vizet, de ezúttal jogosnak éreztem. Igen is ő is hibás ebben az egész szarságban, ahogy Jongin is megmondta.
- Akkor most jobban érzed magad, hogy tudod? – kérdezte megnyugodva.
- Képzeld, igen. – vágtam vissza.
- Remek. – fordította el tekintetét.
- Akkor mostantól kezdve megnyugodhatsz, mert nem foglak tapizni, nem fogok veled flörtölni, és nem foglak magamhoz felcsábítani, mivel szerinted minden meleg férfi egy erkölcstelen, elcseszett perverz, velem az élen.
- Shh! – csitítottak a hátunk mögül, mire legszívesebben visszaszóltam volna valami szépet, de türtőztettem magam.
- Ebben azt hiszem nem én vagyok a hibás. – mondta célzóan, de rám sem méltatott nézni.
- Mert te biztos olyan szent vagy.
- Lezárhatnánk végre? – fordult felém enyhén idegesen.
- Nem. Ha nem akarsz tőlem semmit, teljesen megértem. Viszont megpróbálnál végre úgy tekintetni rám, mint egy normális emberre?
- Próbálok. – puffogott.
- Akkor erőltesd meg magad, mert amit csinálsz az most már kezd egy kicsit gyerekes lenni.
Éreztem, hogy kezd elszaladni velem a ló, ezért gyorsan elhallgattam, és ez volt az utolsó mondatom, amit hozzá intéztem, egészen a film végéig, ami eltartott még körülbelül fél óráig. Próbáltam eddig a lehető legnormálisabban viszonyulni hozzá és a sértődéséhez, de ez most már tényleg nevetséges! Kijárt neki ez a nagyon enyhe fejmosás, úgyhogy remélem ez után már észhez tér. Tudom, hogy Sehun azt mondta, hogy mindenképpen legyek kedves, de én sem tudok mindent lenyelni. Nem bírom mikor az emberek máshogy néznek rám és máshogy bánnak velem csak azért, ami vagyok, és ez alól Baekhyun sem kivétel, bármilyen formás is a segge.

Baekhyun pov.

A film véget ért, a teremben ismét világos lett és az emberek kezdtek felállni a helyükről, hogy minél hamarabb a kijárathoz jussanak. Teljesen nem tudtam odafigyelni a filmre, és nem is értettem az egészből semmit, de a kis összekapásunk után már még annyira sem érdekelt, mint mikor elkezdődött.

Az utóbbi időben tudtam, hogy elég kemény voltam hozzá, és ezt Kyungsoo is megmondta, de talán egészen addig nem vettem komolyan, amíg ezt nem hallottam Chanyeol szájából. Valóban nevetséges lennék? Szokásom nem észrevenni, ha valamiben bűnös vagyok vagy én vagyok a hibás, de most, hogy felnyitotta a szemem, már tisztán látom, hogy mennyire nem voltam igazságos vele szemben. Talán tényleg meg kellene próbálnom másként állni hozzá, mert szemmel láthatólag igyekszik egy jobb képet alkotni magáról, ami igen is megbecsülendő, mert nem sok ember képes és hajlandó változtatni magán egy másik ember kedvéért, főleg egy olyanért nem, akit nem is ismer. Mert tényleg nem ismer, mégis meg akar, és ez elég furcsa, hiszen ezzel kockáztat is. Mondjuk nem mintha egy drogkereskedő lennék vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem vagyok az a fajta ember, akihez olyan könnyen közel lehet kerülni.

Csendben felálltunk, majd mi is kihaladtunk az árral. A sötét és csendes utcán még mindig nem szólva egy szót sem sétálgattunk lassan egymás mellett, és szavainkkal küszködtünk. Nem tudom mi lenne most a helyes megszólalás; vajon még mindig haragszik rám? Talán jobb lesz, ha meg sem szólalok?
- Sajnálom. – nyögtem ki végül, ahogy zsebretett kézzel és lehajtott fejjel sétáltam mellette.
- Én is. – sóhajtotta halkan.
- Nem kellett volna ilyen hamar ítélkeznem.
- Nekem meg nem kellett volna így nyomulnom.
- Akkor végül mindketten hibásak vagyunk, nem?
- De.
Halványan elvigyorodtunk saját hülyeségünkön, majd sétáltunk tovább. Mintha egy hangyányit megkönnyebbültem volna, de egy kicsit még mindig megbántva éreztem magam. Talán egy kis idő elteltével majd máshogy fogok tudni viszonyulni hozzá, és elfogadom elég furcsa személyiségét. Nem mondom, hogy egy ilyen mozizást még egyszer bevállalnék, de lehet, hogy egy életre leírtam magam előtte, és többé el sem akar majd hívni sehova se. Mondjuk nem mintha olyan nagy haverja akarnék én neki lenni, de ma egy kicsit felnyitotta a szemem, és megértette velem, hogy a dolgok nem mindig úgy mennek, ahogy azt én akarom.