Untouchable: 9. rész

- Váratlan fordulat -

Baekhyun pov.

- Hé, Baekhyun, várj! – sietett utánam Yixing miután olyan gyorsan kereket oldottam.
- Mi az?! – lassítottam, de ugyan úgy haladtam tovább.
- Ki ez a srác? Úgy tűnik tetszel neki.
- Tudom.
- Komolyan?! És még nem adtad magad oda neki?!
- Hogy?! Miket beszélsz?! – torpantam meg és ráncoltam homlokomat.
- Ez most akkor egy randi lesz, igaz? – kérdezte izgatottan.
- Nem, dehogy is! Sőt, legszívesebben el se mennék.
- Hát akkor meg miért egyeztél bele?
- Mert úgy néztél rám, mint aki menten felnyársal, ha nem mondok igent!
- Valóban? – tűnődött el, közben úgy tett, mint aki nem tud semmiről. – És mondd csak, miért nem csíped ennyire ezt az alakot? – kérdezte, mikor megint elindultam.
- Ez ennyire látszik?
- Az arcodra van írva – nevetett. – Ami azt illeti, engem nem sokáig kellene fűznie. – harapott alsó ajkába.
- Úr Isten, úgy látszik még elég sok mindent nem tudok rólad. – néztem rá szinte elszörnyedve.
- Lesz elég időnk, nem? – mosolygott, majd kacsintott egy halványat.
Ha ennyire tetszik neki Chanyeol, akkor szívesen odaadom neki. Bár ilyen egyszerű lenne...
- Te, Baekhyun. – szólalt meg, mikor azon tűnődtem, hogy milyen fajta kéztörlőt is szoktunk haza vinni.
- Hm?
- Mesélnél bővebben kettőtökről?
- Itt nincs „kettőnkről”, csak ő van és én. Semmi közünk egymáshoz. – jelentettem ki magabiztosan.
- Cserébe én is elmondok valamit.
- Tessék?
- Meg van! Mondj el magadról egy titkot, cserébe én is elmondok neked magamról. – lépett közelebb.
- Hát, nekem aztán nagyon sok takargatni valóm van. – mondtam nem kevés szarkazmussal.
- Akkor inkább kérdezek.
- Egy bevásárlóközpont közepén vagyunk, talán nem ez a legalkalmasabb hely hozzá, nem gondolod? – pillantottam felé, majd feladtam a gondolkodást és találomra beledobtam egy csomag kéztörlőt a kosárba.
- Akkor majd otthon. Ígérd meg.
- Jó, otthon azt kérdezhetsz, amit akarsz.
Nem igazán voltam ellene, mert tényleg, nincs semmiféle kínos titkom, amit magamban tartanék, ezért úgy vagyok vele, hogy kérdezhet, amit akar.

*

Mikor hazaértünk, Kyungsoo még mindig csendesen tanult a szobájában, ezért Yixing kapott az alkalmon és egy zacskó chips társaságában – amit sikeresen kikönyörgött -, átjött a szobámba, hogy kérdezz feleleket játszunk.
- Szóval, akkor én kezdem. – helyezkedett el törökülésbe az ágyamon úgy, ahogy én is.
- Jó. Kérdezz bármit. – loptam a chipsből.
- Mikor ismerkedtetek meg Chanyeollal?
- Miért érdekel annyira az a gyerek?
- Én kérdeztem először.
Sóhajtottam.
- Talán úgy másfél-két hónapja.
- Oké, te jössz.
- Szóval, miért érdekel annyira Chanyeol?
- Ne mondd, hogy téged nem?!
- Nem vagyok meleg, elfelejtetted?
- Akkor csak gondolj rá úgy, mint egy meleg. Nem érdekelne?
- Esetleg. – nyögtem ki, majd egy újabb chipsért nyúltam.
- Na látod. Most én jövök. Hogy ismerkedtetek meg?
Úgy látszik Yixing hajthatatlan. Nem fog addig nyugodni, amíg lassacskán be nem avatom mindenbe.
- Megpróbált felszedni, de én visszautasítottam.
- Komolyan?! Hm, Byun Baekhyun ilyen nehezen kapható lenne? – vigyorgott.
- Most én jövök, úgyhogy erre nem vagyok köteles felelni. Szóval... te... már nem vagy szűz, ugye?
- Nem – kuncogott. – Se előröl se hátulról.
- Ó, ez... bizarr. – pillantottam félre.
- Te szűz vagy még?
- Csak hátulról... Mikor volt az első?
- Nem tudom, asszem tizenhat voltam. Neked?
- Én tizenhét. És... mennyire fájt?
- Az első pár perc borzasztó volt, de utána olyan, mintha a Mennyországba lennél. Igazából én a gyengébb szerepet szoktam kapni. Eddig egyszer voltam én felül.
- Öhm, nos, ez lett volna a következő kérdésem.
Yixing tényleg nem rest ilyen témáról beszélni, ami furcsa, hiszen még csak egy napja ismerem, de nagyon jó érzés, mert ezáltal el tudok mellette lazulni, és nem érzem magam kényelmetlenül. És ami azt illeti, egész jó fej, talán még jó barátok is lehetünk.
- Nem baj, most én jövök – kapott be egy falat chipset. – Sosem gondoltál még úgy egy fiúra?
- Nem – válaszoltam azonnal. – Mi volt az első benyomásod rólam?
- Szimpatikus voltál már a kezdettől fogva. És neked rólam?
- Hogy nem vagy normális. – kuncogtam halkan rágcsálás közben.
- Tessék?! Én ilyen szépet mondok rólad, te pedig ezt hiszed?! – tettetett felháborodást.
- Sajnálom, tényleg ilyennek tűntél elsőre. – nevettem.
- És most milyennek gondolsz?
- Jó fejnek tartalak, és kedvesnek tűnsz. Na meg persze egy kicsit őrültnek, de jó értelemben.
- Öröm hallani – dőlt hátra a falnak, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Máskor is folytatjuk ezt a játékot?
- Máris abba akarod hagyni?
- Nem akarok ilyen gyorsan megtudni rólad mindent.
- Ó, ez logikus.

*

Chanyeol pov.

Sehunnal lementünk a bárba, mert már amúgy is régen voltunk ott. Éppenhogy leültünk egy-egy pohárral a kezünkben, eldicsekedtem neki, hogy mit is tettem talán egy másfél órával ezelőtt.
- Komolyan elhívtad? – döbbent le.
- Aha. – bólogattam büszkén.
- Nem hittem volna, hogy tényleg megteszed. – kortyolt.
- Mi az, hogy nem hitted?! – hitetlenkedtem. – Persze, hogy megetettem, előbb vagy utóbb úgy ís sor került volna rá.
- Valószínűleg. Na, és milyen volt, amikor megkérdezted?
- Hát először úgy láttam, hogy nagyon meglepődött – gondoltam vissza -, de aztán hirtelen beleegyezett. Ezek szerint van esélyem, igaz?
- De mondtad neki, hogy ez egy randi lesz, nem?
- Öhm, asszem... nem tudom... nem emlékszek. – törtem a fejem.
Csak gondolhatja, hogy nem viccből hívtam el moziba?!
- Na, úgy látom lesznek itt még érdekes dolgok. – kuncogott, közben a pohár szélét kóstolgatta.
- Nem fogom elszúrni! – jelentettem ki.
- Jó, én hiszek neked – vigyorgott még mindig. – És ki volt az a másik srác, akit említettél?
- Nem tudom, együtt voltak bevásárolni, de fogalmam sincs, hogy ki az. Mondjuk, nem mintha annyira ismerném a barátait, meg ilyenek...
- Mind egy, most szigorúan csakis a szombat délutánra koncentrálj! Lehet, hogy most megváltoztathatod azt a képet, amit rólad alkotott. – támaszkodott komolyan azt asztalra, én pedig ittam minden szavát.
- Igen! – vágtam rá.

*

Sehun pov.

Miután végeztem Chanyeol önbizalom növelésével, siettem haza, ahogy csak tudtam, persze nem akartam, hogy ebből bármit is észrevegyen. Vagyis, pontosabban nem is haza indultam, hanem teljesen az ellenkező irányba.

Felmentem a lépcsőházba, és benyúltam a lábtörlő alá – az a kulcs csak nekem van odakészítve. Elfordítottam a zárban, majd lassan lenyomtam a kilincset. Megígértem neki, hogy ma este átjövök, de nem tudtam megmondani, hogy pontosan mikor, most pedig már egy kicsit későre jár, ezért nem vagyok benne biztos, hogy még ébren találom. Lassan besétáltam és levetettem a cipőmet a szűkös előszobában, majd belopóztam a hálószobájába a nappalin keresztül. Az egész lakás korom fekete volt, még az volt a szerencse, hogy már ismerem a járást. Megálltam a szobája küszöbénél, ahol mellesleg tárva nyitva volt az ajtó. Beléptem a szőnyegre, a hold enyhén bevilágított halvány kékes színével a redőnyön keresztül, így éppen ki tudtam venni fehér takaró alá rejtett karcsú alakját.

Jobb kezét kispárnája alá dugta, ahogy mindig is szokta, és úgy szuszogott békésen. Az ágy mellé sétáltam, levettem farmerem és zoknim, majd olyan óvatosan, ahogy csak tudtam, bebújtam mellé a takaró alá. Közelebb csúsztam hozzá, megéreztem dinnyés tusfürdőjének édes illatát. Testéhez simultam, majd bal tenyerem óvatosan felvezettem derekára, és abban reménykedtem, hogy nem fog felijedni. Egyszer-kétszer megsimogattam vékony trikójának anyagát, egy puszit leheltem nyakába, mire elkezdett nyöszörögni és egy mosoly jelent meg az arcán. Lassan felnyitotta pilláit, pislogott egy párat és felpillantott rám.
- Már azt hittem nem jössz. – suttogta rekedtes hangon, közben végigsimított kézfejemen, amit derekán tartottam.
- Mindig jövök.
Lehajoltam, hogy összeérintsem ajkainkat, közben jobban felém fordult, tenyerébe véve arcomat. Egy fáradt csók után elváltunk, és egymás szemébe meredtünk. A hold álmos fénye megvilágította arca egy részét, valamint csillogást varázsolt szemeibe. Reggelig el tudnék bennük veszni.
- Azt hiszem el kell mondanom valamit. – mondta, megtörve az émelyítő csendet.
Nem estem pánikba, inkább kíváncsi voltam. Ami azt illeti, nekem is volt valami, amit el kellett mondanom. Talán ez a legmegfelelőbb alkalom hozzá.
- Nekem is – válaszoltam halkan. – Kezd te.
- Azt hiszem többet érzek irántad, mint azt az elején reméltem hogy fogok.
Hangja nyugodj volt, vonalai lágyak, ami azt jelenthette, hogy már fel van készülve a reakciómra, és arra, hogy netán visszautasítom, de én éppen a szívverésemmel bajlódtam mert nem gondoltam volna, ha ő is úgy érez, ahogy én, és amúgy is, hé, én akartam először bevallani!
- Akkor egy cipőben járunk. – mosolyodtam el szélesen.
Ajkait apróra tátotta, szemeit enyhén kimeresztette. Valószínüleg nem várt tőlem sokat, ezért lepte meg a válaszom, de hogy őszinte legyek, én sem hittem volna, hogy ő komolyan érez irántam valamit. Eddig csak eljátszottam a gondolattal, és azt hittem, hogy csak beképzelem magamnak azt a sok apró gesztust, édes szót és miegymást, amiket mindig felém intéz.

Lehajoltam hozzá, és egy újabb csókba invitáltam puha ajkait. Végigsimított bal karomon, fel a tarkómig, majd beletúrt sötét hajamba, így húzott magához közelebb. Mégjobban fölé helyezkedtem, így csókolóztunk tovább. Szája sarkában éreztem édes mosolyának ízét, ami csak mégjobban boldoggá tett.

Sosem gondoltam volna, hogy szerelmesnek lenni ennyire jó érzés. Egyszerre vagyok libabőrös, boldog, izgatott és telhetetlen. Vajon most már hívhatom az enyémnek? Vagy még nem?

Kezeit levezette hátamon, és felsőm alját kezdte el markolgatni. Egyre csak gyűrte feljebb a vékony anyagot, ahogy ujjbegyeivel simogatta bőrömet, míg végül elváltam tőle és valamennyire felegyenesedtem, hogy levegyem magamról a ruhadarabot. Ledobtam a földre, majd visszahajoltam hozzá. Pontosan tudta mit szeretnék, ezért karjait nyakamba fonta, én háta alá csúsztattam kezeimet és úgy emeltem fel az ölembe. Lassan lehúztam róla szürke trikóját, majd végigsimítottam oldalán, ő pedig közelebb hajolt, hogy összeérintse homlokunkat.

Semmi mást nem lehetett hallani a kis szobában csak azt, hogy hogy szívjuk el egymás elől a levegőt. Tenyereit mellkasomra helyezte, ott pár pillanatig elidőzött, majd felsimította őket a nyakamba. Minden érintésétől kirázott a hideg; a tudat, hogy talán viszont szeret, teljesen megbódított.

A kapcsolatunk legelején – ha lehetett egyáltalán annak nevezni – nem igazán figyeltünk oda egymásra, csak a másik vágyait akartuk kielégíteni. A saját fejem után mentem, és nem is figyeltem oda, hogy neki esetleg mi lehet a jó, de kezdetben mondhatni, hogy ő is így viszonyult hozzám. Viszont egy pár alkalom után mintha valami megváltozott volna. Elkezdett érdekelni, hogy talán fáj-e neki az, amit éppen csinálok, hogy talán finomabbnak és gyengédebbnek kellene-e lennem. És akkor, amikor ezekre odafigyeltem, közben a hangja és a testtartása mintha megváltozott volna. Kevésbé volt feszült, el tudott lazulni és kiült az arcára az élvezet. Onnantól kezdve mindig úgy csináltam, hogy neki legyen a legjobb, mert rájöttem, hogy nekem is akkor a legjobb. Vigyáztam rá és óvtam; mikor nem volt mellettem, hiányzott és látni akartam, és ez egyre sűrűbben fordult elő. Észre se vettem és szépen lassan beleszerettem, pedig eddig még nem tudtam, hogy milyen érzés valakit szerelemmel szeretni. Nekem ő az első, aki ennyire nagy hatást gyakorol rám, ezért most még jobban védelmezni szeretném, és semmiképpen nem akarok neki fájdalmat okozni.

Egy kedves puszit lehelt ajkaimra, majd visszadöltünk az ágyra. Alsónadrágom korcával kezdett el játszadozni, mire belemosolyogtam már harmadik csókunkba. Mindig türelmetlenkedik, amivel csak mégjobban feltüzel. Lehúztam róla melegítőjét, majd ugyan abba az irányba dobtam, mint felsőmet. Alsónadrágján keresztül végigsimítottam éledező tagján, ezzel kicsalva belőle egy édes sóhajt.

Mindig is hálát fogok adni annak, hogy Luhan nem szereti játszani a szende szűzet, mivel valjuk be, én sem vagyok olyan ártatlan. Mikor először találkoztam vele a bárban, nem gondoltam volna, hogy ennyire dög tud lenni, ha a szexről van szó, de végül kellemesen csalódtam.

Benyúlt alsónadrágomba és megmarkolta a fenekem – ami mondhatni mániája -, mikor határozottan kezembe vettem már álló tagját. Megszakítottam csókunkat és lehúztam róla a szürke anyagot, majd az ágy mellé dobtam a többi ruha mellé. Immár teljesen meztelenül feküdt előttem, és ha tehettem volna, akkor egész nap gyönyörködtem volna benne. Annyira beindít a látványa, és mintha minden porcikája értem kiáltana. Végigsimítottam combjai belső részén, közben mosolyra húzódtak ajkai és a szemembe nézett. Egy pillanatra arcára tekintettem, majd lehajoltam és végigcsókoltam hasfalán felfelé, egészen az álláig, közben végig tagját simogattam.
- Ez így nem fer, hogy csak én vagyok meztelen. – vigyorgott visszafogottan, mikor találkozott tekintetünk.
- Akkor tegyél ellene. – mosolyogtam féloldalasan.
Vállaimat hátra szorította és egy mozdulattal felém kerekedett – persze ebben én is segítettem. Habozás nélkül szabadított meg alsómtól, majd válla fölött elhajította. Nem bírok betelni azzal, hogy a hálószobán belüli és a hálószobán kívüli személyisége mekkora kontrasztban áll egymással, és hogy ez mennyire kibaszottul szexin áll neki. Ezzel csak azt éri el, hogy én is olyan türelmetlen és heves leszek, mint amilyen általában ő szokott lenni.

Derekamra ült, ezáltal tagjaink összeértek, ami egy megmagyarázhatatlanul fantasztikus érzés. Lejjebb csúszott és határozottan, de gyengéden fonta ujjait férfiasságom köré, majd egy puszit nyomott tetejére, és figyelmeztetés nélkül bekapta az egészet. A hirtelenjében jött, jóleső érzéstől úgy éreztem, mintha a föld felett lebegnék három méterrel, és alig jött ki hang a számon, mikor azonnal eltátottam. Lehunytam szemeimet és csak élveztem nyelvének és ujjainak fürge mozgását. Ki nézné ki ebből az angyali fiúból, hogy valójában ilyen kegyetlen?
- Istenem... – nyögtem erőtlenül.
Egyet-kettőt löktem csípőmön, mire felvette a ritmust és lassan, de kíméletlenül kezdte el szívni tagomat, ami felért egy kínzással. Egy cuppanással kivette szájából, párszór fel-le húzta rajta kezét, majd ismét bekapta. Egyszerűen leírhatatlan mit érzek akkor, amikor kezelésbe veszi a farkam; olyan, mintha azok a gyönyörű kezek csak arra teremtettek volna, hogy engem az őrületbe kergessen velük, és akkor még ne is beszéljünk a nyelvéről.

Úgy éreztem, hogy ha tovább folytatja, akkor menten elmegyek, ezért vállánál óvatosan felhúztam magamhoz, hogy egy újabb csókba invitáljam, ezzel megérezve saját ízem az ő szájából, ami bevallom, még jobban beindított – már ha lehetett egyáltalán még ennél is jobban.

Felegyenesedtem, majd hátára döntöttem, így megint én voltam felül. Lábait erősen fonta derekam köré és tartott szorosan magához jelezve, hogy ne vesztegessem tovább az időt. Szerencsére megfelelően tág volt odalent, ezért ezzel is időt tudtunk megspórolni. Őszintén, már én is kezdtem egy kicsit türelmetlenkedni, ezért elváltam tőle, megtámaszkodtam karja mellett, jobb kezemmel kettőnk közé nyúltam és igyekeztem lassan, óvatosan behatolni, közben végig tartottam vele a szemkontaktust és reakcióját figyeltem. Mikor simán becsusszantam, arcvonásai ellágyultak, szemeit lehunyta és egy jóleső sóhaj hagyta el ajkait, ami vele egy időben fakadt ki belőlem is.

Amint teljesen behatoltam már el is kezdtem mozogni, közben karjaimmal megtámaszkodtam teste mellett, és ismét csak gyönyörködtem a látványban. Szemei még mindig lehunyva voltak, ajkait enyhén résnyire nyitotta, ahogy szabadjára engedte kéjes nyögéseit, valamint a lepedőt markolta és lábfejeit feszítette.

Könyökeimre ereszkedtem és nyakát kezdtem el csókolgatni, ami mintha csak az én ajkaimra várt volna, mire hátamra vezette karjait és a lepedő helyett most bőrömet kezdte el markolászni és karmolászni. Határozottan hatoltam belé minden egyes lökéssel, de mégis szemvedélyes volt és gyengéd. Bőr csattogása, nyögések és csókok apró cuppanásai töltötték be a csendet, nem megengedve egy perc némaságot sem.

Nyakáról áttértem fülére, mert tudom, hogy arra különösebben érzékeny, így kicsaltam belőle egy-két erőteljesebb sóhajt, ami szinte zene volt füleimnek. Onnan azonnal ajkai után kaptam, amik forróak és nedvesek voltak; szinte figyelem után sóvárogtak.

Az időézékem teljesen elhagyott, de talán egy óra múlva már egymás karjaiban feküdtünk felhevült testtel az összekuszált takarók között. A levegőben érezhető volt a szeretkezés jellegzetes illata, az én szemem pedig ahogy őt néztem, most talán még a megszokottnál is jobban csillogott. Csak bámultam kipirosodott arcára, ahogy ő szűntelenül mosolygott rám azokkal az aranyos szemeivel, amikkel sikerült elrabolnia a szívem.

Csak csendben feküdtünk és egyikünk sem szólt semmit, de nem is éreztük a szükségét. Eltűrtem egy tincset arcából, mire kezem után nyúlt, összekulcsolta őket és egy puszit nyomott kézfejemre, majd letette őket kettünk közé a párnára.

- Szeretsz, igaz? – kérdezte halkan.

- Igen. – mosolyogtam.

- Én is. – pirult el, amit még a homály ellenére is biztosan láttam.

Elengedtem kezét majd közelebb vontam magamhoz és karjaimba zártam. Megéreztem tincseinek édes illatát és enyhe cirógatását államon, majd nyomtam egy puszit feje búbjára. Összeakasztottuk lábainkat, átölelte derekam és így aludtunk el együtt békésen, én pedig már biztos voltam abban, hogy ő már csakis az enyém.