Untouchable: 8. rész

- Új lakó -

*ebben a részben a szereplők elhangzott életkora nem tükrözi a valóságot*

Baekhyun pov.

Még mindig a cikken járt az agyam, egyszerűen nem jutott eszembe semmi izgalmas és érdekes, ami felkelthetné a szerkesztők figyelmét és azt mondhatnák, hogy „igen, ez a srác kell nekünk.” Csak feküdtem az ágyon a villogó vonalra meredve a fehér lapon, és törtem az agyam. Lehet, hogy most inkább az esszémmel kellene foglalkoznom, mert már csak három napom van a leadására, és még mindig csak ott tartok, ahol a legutóbb abbahagytam. Bevallom, elkeserített a tudat, hogy mennyit kell még majd vesződnöm vele, de gyorsan elhessegettem a modern költészetről felreppent gondolataimat, és ismét a cikknek szenteltem minden figyelmem.
- Baek, beszélhetünk? – kukkantott be Kyungsoo kopogás nélkül.
- Persze, mi az? – toltam fel magam normális ülőhelyzetbe.
Közelebb jött és leült elém. Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, de mintha egy kicsit aggódott volna.
- Valami baj van? – kérdeztem.
- Nem, nincs semmi, csak tudod, az imént hívott egy ismerősöm, akinek jelenleg nincs hol laknia.
Szótlanul hallgattam, vajon ezzel mit akar mondani.
- A bátyámról ismerem – folytatta -, és régen nagyon jóban is voltunk, de aztán ő visszament Kínába, mert ott akarta elvégezni az egyetemet, mivel odavalósi. Tavaly végzett és most úgy döntött, hogy visszajön Koreába.
- Értem. És miért jön vissza?

- Nem tudom pontosan. Elvileg egy kis cécó van a családban és nem képes ott maradni, de azt mondta, hogy majd elmeséli. 

- És akkor most mi is volt a célja annak, hogy ezt elmondtad nekem?
- Ja, hát... – nézelődött zavartan. – Téged zavarna, ha egy darabig nálunk lakna? – bökte ki.
Őszintén, egy kicsit meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ebben a kis lakásban még egy ember is elférne, de nem látom annak akadályát, hogy miért ne jöhetne ide ez a bizonyos ismerős, akit ha jól értelmeztem, kínai.
- Felőlem oké. – rántottam meg a vállam.
- Biztos?
- Persze, miért ne?
- Hát, tudod, ő egy kicsit néha túl közvetlen tud lenni...
- Ezt meg hogy érted?
Mielőtt Kyungsoo válaszolhatott volna, hallottuk, ahogy kivágódik a bejárati ajtó, mire mindketten felkaptuk a fejünket.
- Kyungsoo-yah! Megjöttem! – kiáltotta el magát egy idegen hang, elhúzva az utolsó magánhangzót.
- Á, itt is van. – mondta barátom, majd fel is pattan és az ajtó felé vette az irányt.
- Mi? Hogy?! Azt nem mondtad, hogy most rögtön ide is jön! – siettem utána teljesen kétségbeesetten.
- Mondtam, hogy jelenleg nincs hol laknia. – jelentette ki halkan, mikor szobám ajtajához ért.
- De ezt azért igazán közölhetted volna!

Mire befejeztem a mondatomat, ő már át is lépte a küszöböt, én pedig éppen, hogy kitettem a lábam, mikor megpillantottam az idegent.
- Kyungsoo! De rég láttalak! – majd kicsattant.
- Én is téged. – vigyorgott, majd egy öleléssel köszöntötték egymást.
- Hát, bizony nem most volt már... De tudod milyen nehéz volt ide felcipelni ezeket?! – mutatott a három színes bőröndre. – Ó, és ő kicsoda? – megrezzentem, mikor rám emelte tekintetem. – Ő a lakótársad, akiről meséltél?
- Igen, ő-
- Helló! – szakította félbe Kyungsoo-t, mikor elém ugrott. – Örülök, hogy találkoztunk, Zhang Yixing vagyok, de hívj csak Lay-nek, ha gondolod, a barátaim mind így szólítanak. És téged hogy hívnak?

Alig bírtam arra koncentrálni, amit mond, mert a figyelmemet elvonta a valószínüleg nem olcsó parfümjének illata, valamint a babarózsaszín ingje, amit én biztosan sose vennék fel. Emellett pedig az volt még a jobb, hogy kihangsúlyozott minden szót, mellé pedig szüntelenül vigyorgott, ami elég furcsa összképet alkotott. Olyan volt, mintha legalább is most nyerte volna meg a lottót.  

- Öhm, Baekhyun vagyok... Byun Baekhyun. – mutatkoztam be félénken, közben félve nyújtottam a jobb kezem.
- Nagyszerű! – derült fel az arca, majd ahelyett, hogy elfogadta volna a kezem, nyomott három puszit az arcomra, amitől meglepődtem, de úgy rendesen. Honnan szalajtotta Kyungsoo ezt az embert? Kínosan mosolyogtam egy sort, majd Yixing végre visszafordult barátomhoz.
- Akkor melyik szoba is a tiéd? Veled alszom majd, igaz? – kérdezte.
- Itt, a folyosón az első szoba. – mutatott felé.
- Rendben, akkor ki is pakolok, okés? – kérdezte, és már meg is fogott két bőröndöt, a harmadikat pedig Kyungsoo vitte utána.

Félve utánuk sétáltam és megálltam a küszöbön. Csendben méregettem a kínai srácot, amíg Kyungsoo-val azon alkudoztak hová tegye a bőröndjeit, és a szekrénynek melyik felébe pakoljon. Mégis meddig fog itt maradni? Elsőre egy elég extrém embernek tűnik, hangosnak, szórakozottnak és eléggé magabiztosnak, ami ha jobban belegondolok, akkor az én szöges ellentétem. Mégis, valami nem engedi, hogy ne legyen szimpatikus.
- Baekhyun-ah – szólított meg -, ugye te fiatalabb vagy Kyungsoo-nál?
- Öhm, igen, egy évvel.
- Nahát, akkor én három évvel idősebb vagyok, mint te! – vigyorodott el ismét, miközben vállfára akasztott egy fehér inget.
Nem létezik, hogy ez az alak huszonhárom legyen!

- Valóban. – mondtam halkan.
- Ha szeretnél, szólíthatsz hyungnak.
- Hyung? – ráncoltam szemöldököm.
- Kyungsoo nem akar annak hívni, pedig megengedném neki. – biggyesztette le ajkait, majd az említettre pillantott, aki csak halkan elnevette magát.

- H-Hát, ha szeretnéd... – nyeltem egy nagyot.

- Akkor később beavatod hyungot, hogy milyen helyekre érdemes itt Szöulban elmenni? Régen voltam már itt és szinte minden kiesett.
- Persze. – biccentettem, majd talán még el is mosolyodtam.

*

Egy fél óra elteltével már készen is voltak a holmik nagyobb részének kipakolásával, majd Yixing elment, hogy berendezkedjen a fürdőszobába is, míg mi Kyungsoo-val addig megpróbáltunk valami vacsorát összeütni.

- Nos, mi az első benyomásod Yixingről? – kérdezte nem túl hangosan, miközben vágta össze a zöldségeket.
- Őszintén? Először azt hittem nem normális.
Elnevette magát.

- De mesélnél nekem róla, hogy többé ne kelljen ennyire meglepődnöm?
- Hát, hol is kezdjem... Először is, ami a szívén az a száján, sőt, néha már túlságosan is őszinte tud lenni, de ehhez majd egy idő után hozzászoksz. Aztán... mint azt már mondtam, néha egy kicsit túl közvetlen tud lenni és szeret behatolni más privát szférájába, de pár nap múlva már ez sem fog zavarni. Meg még ott van az, hogy néha egy kicsit sokat beszél, de ez már mellékes. Remélem jól ki fogtok jönni, de őt ismerve, ez nem lesz nehéz.

- Ezt hogy érted?

- Könnyen szerez barátokat; nagyon jó emberismerő, valamint jól tud alkalmazkodni is és könnyen átlátja a dolgokat. Ezeket mind az évek során tudtam meg róla. Szinte nem volt még olyan ember, aki ne kedvelte volna, pedig ugyan az volt az első benyomásuk róla, mint neked. Sőt, még nekem is. – kuncogott.
- Komoly?

- Aha. De vigyázz arra a tojásra, meg ne égesd nekem, vagy egyikünk ma nem eszik!
- Igenis!
Remélem igaza lesz, és tényleg jól megleszünk majd Yixinggel. De ha jól emlékszem, ugyan ezen aggódtam akkor is, mikor Kyungsoo-val először találkoztunk, végül pedig simán ment minden – ami igazából csak neki volt köszönhető. Miért ilyen fejlett mindenki a kommunikációban és a kapcsolatteremtésben? Csak én vagyok ilyen elcseszett?

- Tetszik a fürdőszobátok – lépett be az ebédlőbe az új lakó. – A bal oldali szekrénybe pakoltam, mert ott volt a legtöbb üres hely, remélem így megfelel. Mellesleg, van valami takarítási rendetek meg hasonlótok, amiket ilyen lakótársak szoktak felállítani? Nem nagyon vagyok otthon az ilyenekben. – foglalt helyet az egyik széken.
- Nem igazán – kezdte Kyungsoo. – Egyszer az egyik megcsinálja, akkor a másik automatikusan veheti úgy, hogy legközelebb ő a soros, és ennyi.
- Á, szóval eléggé rendszertelenek vagytok. – nevetett.
Én közben kitálaltam az ételt, amit az imént rögtönöztünk, és letettem mindannyiunk elé egy-egy tányérral. Elkezdtünk enni, közben megszólított.

- Baekhyun-ah, te milyen szakra jársz?
- Irodalom.
- Az nagyon szép! És van valami terved a suli után?
Most komolyan erről fogunk beszélgetni?
- Még nem igazán. És milyen Kína? – tereltem a témát. – Még sosem jártam ott.
- Igazából ugyan ilyen, csak szennyezettebb a levegő és kevesebb a növény – mondta unottan, majd bekapott egy falat zöldséget. – És mondd csak, jelenleg van barátod?

A rizs majdnem a torkomon akadt, amit éppen akkor kaptam be a pálcikámról, Kyungsoo pedig éppenhogy nem köpte vissza a vizet a poharába. Mindketten elkezdtük a torkunkat köszörülni, mire Yixing aggódva pillantott ránk.
- Mi az, valami rosszat mondtam?!

Talán Kyungsoo azt az icike-picike részletet nem említette neki, hogy én nem vagyok meleg?
- Én... Én nem vagyok meleg. – nyögtem ki végül.
- Ó, kár... – mondta halál nyugodtsággal, majd bekapott egy falatot.
És Kyungsoo még engem sem volt képes figyelmeztetni arról, hogy ő viszont olyan forró, mint a sivatag?! Mert most, hogy jobban belegondolok, minden jel erről árulkodik, pedig eddig ez meg sem fordult a fejemben. Egy óvatos pillantást vetettem barátomra, aki éppen szemben ült velem, de ő csak zavartan tányérjára pillantott, és evett tovább.
- Kár?! – kérdeztem vissza óvatosan.

Mégis mit jelentsen ez? Na ne, hogy már ő is szemet vetett rám?!
- Pedig eléggé vonzónak tűnsz... Mondjuk nem vagy kifejezetten az esetem, de ezt most akkor is buktam. – mosolygott.
Tényleg eléggé szókimondó, ebben Kyungsoo nem tévedett, de nem tudtam, hogy erre tulajdonképpen most mit is kellene válaszolnom.

- Bocsi, Yixing.

- Hyung! Hívj hyungnak.
- Rendben... hyung. – mosolyogtam halványan.

*

Másnap bementem a könyvtárba a gépemmel együtt, hogy ott fejezzem be az esszémet, mivel otthon nincs hozzá semmi kedvem, és arra gondoltam, hogy ennyi, fullasztóan sok könyv között majd megjön az ihletem. Részben így is lett, és viszonylag gyorsan végeztem vele, bár az utolsó pár bekezdésre már nem igazán tudtam figyelmet szentelni, mert végig az lebegett a szemem előtt, hogy nemsokára haza mehetek.

Mikor beléptem az ajtón, Yixing azonnal előttem termett.
- Megjött Baekhyun! Elmegyek vele, jó? – kérdezte Kyungsoo-tól, közben a vállamon lógott.
- Jó, de ne vegyetek felesleges dolgokat.
- Nem fogunk. Mehetünk? - fordult felém.
- Hová is? – kérdeztem összezavarodottan.
- A bevásárlóközpontba! Egyedül nem mehetek, mivel nem tudom merre van, Kyungsoo meg tanulni szeretne és nem akarom elrángatni. Ugye eljössz velem? – nézett rám kérlelően.
- P-Persze. Csak had tegyem le a gépem. – kimásztam karja alól, majd bevittem a szobába a táskát és indultam is vissza az előszobába.
- Indulhatunk? – kérdezte, és már nyitotta is az ajtót.
- Igen.
Nem sok kedvem volt megint elhagyni a lakást, de muszáj volt. Kezdett sötétedni is, így remélem gyorsan végzünk majd.

Kiértünk a buszmegállóba, a busz pedig pár percen belül meg is érkezett. Szerencsénk volt, mert volt még szabad hely, így leültünk az ajtóhoz közel.
- Baekhyun-ah, mik a kedvenc helyeid a városban? – kérdezte, miközben nem győzött nézelődni az ablakon keresztül.
- Lássuk csak... nem messze innen vagy egy kávézó, ahová mindig az egyik barátommal jártunk. Azt a helyet nagyon szeretem.
- Még valami?
- Hát, igazából nem sok helyet ismerek. – vágtam fájdalmas arcot.
- Tényleg?! Akkor hova szoktál menni szórakozni a barátaiddal? – fordult felém.
Miért hiszi azt mindenki, hogy a bulizás egy alap dolog minden ember életében?!
- Nem igazán szoktam... – vallottam be halkan.
- Nem-e?!
- Komolyan nem. Nem az én világom.
- Akkor egyszer hajlandó lennél eljönni velem?
- Nem is tudom-
- Nem fogod megbánni, ígérem!
Ja, ezt már egyszer hallottam.
- Majd még meglátjuk.
- Ezt vehetem igennek?
- Ahogy akarod. – dőltem hátra.
- Akkor most szombaton megfelel?
- Öhm, persze. – mondtam bizonytalanul.
Azt hittem ki tudom játszani, de Yixing úgy tűnik, hogy eléggé be van zsongva.

Néhány perc múlva leszálltunk és átsétáltunk a bevásárlóközponthoz.
- Mit kell vennünk? – kérdezte.
- Amit szeretnénk, de tényleg csak a legszükségesebbeket.
Miután fogtunk egy kosarat, elsétáltunk a sorok között.
- Baek, te elég csendes vagy. – fordult felém kedvesen mosolyogva.
- Mondták már. – dobtam egy instant levest a kosárba.
- Van barátnőd?
- Nincs, és nem is tervezem.
- Miért nem? Fogadok hogy sorban állnak érted. – kuncogott, és a szemem sarkából láttam, ahogy végig néz rajtam, miközben a polcon nézelődtem.
- Viccelsz, ugye? – nevettem majdnem.
- Nem, komolyan mondom. Nem is értem, hogy vesztegetheted el így ezt a csodás tested. – mondta, majd elfordította tekintetét.
- Ne mondj nekem ilyeneket, zavarba hozol, hyung. – nevettem.
- Akkor nem teszem. – vigyorgott.
- És neked van valakid? – kérdeztem félve.
- Nem, sajnos – sóhajtott. – Minden pasi csak azt akarja. Mármint, ezzel nem feltételezem azt, hogy te is, csak tudod, én mindig kifogom a legnagyobb idiótákat. Egyébként meg, ha annyira nem szeretnél magadnak barátnőt, én itt vagyok. – kacsintott válla felett, ahogy sétáltunk.
- Tessék?! Nem, én soha nem fogok-
- Csak közlöm, hátha meggondolod magad. – szakított félbe.
- De hát, tegnap még azt mondtad, hogy nem vagyok az eseted.
- Az nem azt jelenti, hogy nem tetszel. – vigyorgott.
- Ó. – csak ennyi fért ki.
- Hé, az az alak téged bámul. – mondta, majd megállt.
- Kicsoda? – léptem mellé.
- Ott, a péksüteményeknél.
Odakaptam tekintetem, és megpillantottam életem legrosszabb rémálmát.
- Ahj, ne már! – nyögtem fel halkan és fájdalmasan.
- Ismered?
- Sajnos. – sóhajtottam, majd hátat fordítottam.
- Hű, csak úgy izzik a levegő körülötted – nevetett. – Talán az exed?
- Mi? Mondtam már, hogy én nem-
- Erre tart. – bökött oldalba.

Chanyeol pov.

- Heló. – köszöntem, mikor eléjük értem.

Nem gondoltam volna, hogy itt a bevásárlóközpontban fogok belé botlani.
- Szia, Yixing vagyok! – nyújtotta mellette álló fiú a jobbját.

Nem is hozzá jöttem, miért kell az arcomba másznia? Meg amúgy is, ki ez az alak?
- Öhm, szia, Chanyeol. – fogtam vele kezet nagy nehezen.
- Heló. – köszönt közömbösen, mikor végre szembefordult velem.
- Baek ismerőse vagy? – kérdezte a fura srác.

Miért érdekel? Nem is tartozik rád.
- Igen. – válaszoltam röviden, közben végig Baekhyunt fikszíroztam.
- Örömmel hallom.
A minap beszéltem Sehunnal, ő azt ajánlotta, hogy mindenképpen legyek kedves mivel most be kell magam lopnom a szívébe. Megmondtam neki, hogy megteszem amit tudok, de nem tudom mennyire lesz hatásos. Aztán még azt is mondta, hogy hívjam el valahová, hogy meg tudjam neki mutatni a jó oldalamat is. Nem tűnik hülyeségnek, így mihamarabb tennem kell egy próbát.
- Baekhyun, nincs kedved összefutni egyik nap? – böktem ki.
Csend lett, a kérdezett csak állt némán, míg a mellette lévő srác hol rám, hol rá tekintgetett.
- Na, mit mondasz? – kérdeztem enyhén mosolyogva, bár eléggé izzadt a tenyerem.
- J-Jó. – mondta bizonytalanul.
- Tessék? – kérdeztem vissza, de csak azért, mert nem hittem, hogy tényleg belemegy. – Mármint, oké... Akkor mondjuk szombaton délután? Vetítenek valami új filmet a moziban. – éppenhogycsak nem remegett be a hangom.

Bevallom, szar vagyok az ilyenekben és nem vagyok otthon a romantikában, bár ez nem tudom mennyire számít annak. Válaszul csak egy bólintást kaptam, majd megfordult és sietve elment, az idegen srác pedig döbbenten szaladt utána. Hű, mégis képes voltam rá.