Untouchable: 5. rész

- Balul elsült terv -

Baekhyun pov.

Nem szól semmit. Miért nem szól semmit?!
- Hát itt találkozunk. – szólalt meg végül.
Eszembe sem volt elemelni a menüt a képemtől, éppen a vaníliás kapucsínóval szemeztem, és azt kívántam, hogy bárcsak láthatatlanná tudnék válni, vagy bárcsak szétnyílna alattam a talaj és beszippantana egy fekete lyuk. Nem tudom miért menekülök ettől az embertől, amikor igazából nem is tett velem semmi rosszat, csak annyi a bűne, hogy másnak hitt, mint ami valójában vagyok, ami csakis az én hibám. Mégis, egyszerűn csak nem akarok többször váratlanul összefutni vele; úgy érzem, mintha megfolytana a puszta jelenlétével.
- Baekhyun, igaz? – kérdezte néhány másodperc csend után. Erre már akaratanul is kikukucskáltam a füzet mögül. Honnan tudja a nevem?
- Honnan tudod a nevem? – kukucskáltam.
- Jongin egy jóbarátom – Ó, hát persze. – Tőle tudom.
- Minek akartad te tudni a nevem? – fikszíroztam.
- Minek rejtőzöl az mögé a füzet mögé? Nem mintha nem látnálak.
Erre eszembe jutott milyen gyerekes dolgot is művelek most éppen; szerencse, hogy senki nem bámult még meg. Lassan elemeltem a füzetet, összecsuktam és eltoltam magam elől, majd felegyenesedtem, de nem pillantottam fel rá. Csak abban reménykedem, hogy Kyungsoo nemsokára ideér, és akkor legalább véget ér ez a belső szorongás.
- Te követsz engem? – kérdeztem halkan. – Akarsz tőlem valamit?
- Hogy? Nem! – komolyodott el hirtelen. – Eszembe se jutott követni téged!
- Akkor miért kérdezősködsz utánam és ülsz most itt előttem? – néztem végre fel rá.
- Nem ’tom – dőlt hátra hanyagul. – Csak úgy érzem, hogy van még egy-két elvarratlan szálunk. – húzta fel egyik szemöldökét.
- Jézusom, te totál nem vagy százas! – ráncoltam homlokomat.
Komolyan, mit akar ez tőlem? Kyungsoo, hol vagy már?!
- Figyelj, mi lenne, ha mondjuk újra kezdenénk? – hajolt közelebb.
- Tessék? Még el se kezdtünk semmit, miről beszélsz?
- Igaz – mosolyodott el hirtelen, amitől egy pillanatra elfelejtettem, hogy már mennyire az agyamra megy. – Park Chanyeol vagyok. – nyújtotta át jobb kezét az asztal felett.
Most mégis mit jelentsen ez? Egyik pillanatban játsza a faszagyereket, a másikban meg a jólnevelt kisiskolást? Nekem ez túl sok...
- Byun Baekhyun – mormogtam, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy kezet fogjak vele. – De ezt már úgy is tudod. – tettem hozzá halkan.
- Nem akarok rossz első benyomást tenni, úgyhogy most fizetek neked egy narancslevet – kacsintott.
- Te beszélsz itt nekem arról, hogy nem akarsz rossz első benyomást? – szöktek fel szemöldökeim homlokom közepére.
- Nem tudom miről beszélsz. – kezdte lapozgatni a menüt, közben tényleg úgy tett, mintha nem is történt volna semmi. Szóval így állunk.
- Akkor ha már így be akarsz vágódni, akkor egy mogyorós fehércsokis forrócsokit kérek. – tettem keresztbe karjaimat, és győzelemittasan hátradöltem a reakcióját figyelve.
- De az kétszer annyi, mint egy narancslé! – kapta fel a fejét, mikor kikereste az árát.
- Te akartál jó első benyomást tenni. Hát akkor tessék.
Felsóhajtott, majd mikor beletörődött a kérésembe, odahívta a pincért, aki felvette a rendelést. Magának csak egy pohár citromos kólát kért, majd miután a pincér elment, csend lett közöttünk.

Talán tényleg csak jó benyomást akar kelteni? De mégis miért? Nem mintha ezek után mindig együtt kellene lógnunk vagy ilyesmi. Várjunk csak, már majdnem elfelejtettem, hogy ő meleg. Bizony, ő igen, de én nem. Talán még mindig próbál felszedni és ezt csak azért csinálja, hogy bedőljek neki?
- Ha továbbra is így fogsz rám nézni, még a végén megijedek. – jegyezte meg, miközben felpillantott a menüről.
- Miért érdekel hirtelen, hogy mit gondolok rólad? – ignoráltam előző kijelentését.
- Téged nem érdekel, hogy én mit gondolok rólad?
Nem szóltam semmit, de végül úgy döntöttem, hogy nem is fogok. Ha igent válaszolok, még elbízza magát, ha pedig nemet, akkor meg hazudok. Persze, hogy érdekel miért keresi ennyire a társaságomat, és hogy mit lát bennem amiért azt gondolja, hogy érdemes rám pazarolnia az idejét, de ez már nem számít, mert többé nem adok rá neki lehetőséget.

- Baekhyun-ah! – szólt oda Kyungsoo, mikor beléptek az ajtón, én pedig hálát adtam az Istennek, amiért nem kellett tovább kettesben lennem ezzel a perverzzel.
- Minden rendben? – kérdezte Jongin, mikor közelebb értek.
Mindketten úgy festettek, mint körülbelül én azon az estén, mikor kijöttem a mosdóból. Fogalmam se volt arról, hogy Jonginnak mi baja lehet, de pontosan tudom, hogy Kyungsoo miért volt annyira megrémülve. Valószínűleg Jongin elmondta neki, hogy valójában egy fiúval készült engem összehozni, mire Kyungsoo elkezdett vészmadárkodni, így idesiettek és azt remélte, hogy nem egy vérfürdőre fognak megérkezni. Talán elmondta Jonginnak, hogy nem vagyok meleg és ő meg most azért van annyira kiborulva, mert tudja, hogy mindez az ő ötlete volt? Akárhogy is, ez a dupla randi egyre csak jobb lesz...
- Miért ne lenne? – kérdezte Chanyeol. – Történt valami? Elég sápadtak vagytok.
- Öhm, nem, minden rendben. – mondta Kyungsoo a lehető legtermészetesebben, és már le is nyelte a keletkezett gombócot a torkában, miközben félve rámpillantott.
Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy egy mosolyt varázsoljak az arcomra, és azt a látszatot keltsem, hogy minden rendben van. Persze Kyungsoo tudta, hogy kurvára nincs minden rendben, ezért már jött is, hogy helyet foglaljon mellettem, majd elmormogott egy „sajnálom”-ot úgy, hogy biztosan csak én halljam meg. Jongin is leült Chanyeol mellé, majd a pincér már jött is, és meghozta az én forrócsokimat és Chanyeol kóláját. Ezt követően a másik kettő is sietősen rendelt valamit. Miután a pincér elment, kínos csend vette át a helyet.
- Nos – köszörülte meg Jongin a torkát -, gondolom már bemutatkoztatok egymásnak.
- Persze. – mondtam a lehető legkedvesebben, közben vetettem egy sötét pillantást az előttem ülőre, aki figyelmen kívül hagyott, és csak a kóláját szürcsölte.
Ez az egész olyan kínos; haza akarok menni.
- Baekhyun-ah – kezdte Chanyeol -, még nem is kérdeztem, itt tanulsz a közelben?
Még mit nem, még csak az kéne, hogy egyik nap meglássalak a sulim kapujába ácsorogni.
- Nem igazán. Egy pár buszmegállóval alrébb. Innen egy kicsit több, mint fél órára. És te? – kaptam be egy kanál tejszínhabot.
Nem akartam mégjobban elrontani a már amúgy is szar hangulatot, ezért próbáltam kedves lenni, és nem plusz terhet rakni Kyungsoo és Jongin vállára, bár Jongin megérdemelné, de azért olyan köcsög nem vagyok.
- Jé, én is. – mosolyodott el és felhúzta egyik szemöldökét.
Nem lehet igaz, ez a szemét! Nyilván ő az egyetlen itt négyünk közül, aki nem tudja, hogy pontosan miért is ilyen nehéz a levegő, ezért folytatja az idegeim tépését, de nekem muszáj jó pofát vágnom hozzá.
- Tényleg? – tettettem meglepődést, majd kortyoltam egyet a forrócsokiból.
- Chanyeollal a bárban ismerkedtünk meg, ahol jártál Kyungsooval – Ó, igen, de még hogy jártam. - Igaz? – pillantott maga mellé.
- Ja – bólintott. – És ti? Úgy tudom, hogy ti már régóta jóban vagytok.
- Igen – szólalt meg végre Kyungsoo. – Együtt lakunk.
- Jól hangzik – vigyorodott el a velem szemben ülő. – Én egyedül lakom. – pillantott rám szeme sarkából.
Ez most célzás? Ez az ember komolyan nem ismeri a határokat? Jött a pincér és hozta a másik két italt, majd el is ment. Csendben iszogattunk, mire már úgy éreztem, hogy nem ez az idióta folytogat, hanem ez az egész kialakult szaros helyzet. Nevetséges volt.
- Legközelebb nem megyünk el moziba így négyen? – kérdezte Chanyeol, megtörve a csendet.
- Mi?! – kaptam fel hirtelen a fejem, és a sietségben biztosan maradt egy kis tejszínhab a számon.
- Felőlem mehetünk. – mondta Jongin bizonytalanul.
Az előttem ülőre pillantottam, szinte vérben forogtak a szemeim, ő meg jót vigyorgott rajtam. Nem igaz, egyszerűen nem fogok tudni megszabadulni tőle. Legszívesebben bokán rúgtam volna, de miért ne tehetném? Jól belérúgtam az asztal alatt, mire visszafogottan feljajdult és összeszorította fogait.
- Mi történt? – kérdezte Jongin ijedten.
- Fáj valamid? – hajolt közelebb Kyungsoo is aggódva.
- N-Nem – mondta fájdalmas arckifejezéssel. – Azt hiszem csak begörcsölt a lábam. Mindjárt jól leszek. – eröltetett magára egy mosolyt, majd mikor a másik kettő már nem figyelt, rámpillantott, az én arcom pedig egyből felderült, ahogy sikerült fájdalmat okoznom neki.

*

Másfél óra üres párbeszédek, kínos csendek és eröltetett nevetések után végre eköszöntünk egymástól a kávézó előtt, és ellentétes irányba hazaindultunk. Kyungsoo azonnal mellém lépett, és aggódva rámpillantott.

- Ne haragudj Baekhyun-ah, én nem tudtam róla!
- Rád egyáltalán nem haragszom, sőt, Jonginra sem haragszom, mivel nem tudhatta. – zsebretettem a kezem, közben a kavicsokat rugdostam. Idő közben rájöttem, hogy rá sem kellene neheztelnem.
- Mikor megtudtam, hogy Chanyeollal akar összehozni, elmondtam neki, hogy valójában nem vagy meleg. Bocsánatot is kért és látszott rajta, hogy rosszul érzi magát...
- Semmi baj. De mikor tudtad meg, hogy Chanyeol lesz az?
- Hát, mielőtt ugye bementünk volna a kávézóba, a parkban sétálgattunk és Chanyeol egyszer csak megjelent. Akkor már tudtam, hogy ő lesz az, ezért pánikba estem. Előre küldtük Chanyeolt, hogy tudjunk még egy pár szót beszélni, és akkor mondtam el neki.
- És mit mondott?
- Mármint Jongin? Semmi különöset. Inkább azon kezdett el aggódni, hogy ez mind az ő ötlete volt.
- És ki akarta valójában ezt a találkozót? Jongin vagy Chanyeol?
- Hogy? – pillantott fel rám.
Ezek szerint Chanyeol nem mondta el Jonginnak, hogy mi hogyan is találkoztunk. Ez az alak sunyibb, mint gondoltam.
- Chanyeol volt az, aki aznap este utánam jött a mosdóba. – ismertem be, közben nem néztem az arcára.
- Tessék?! – lépett elém, ezzel megállítva.
- Igen. Eddig azért nem mondtam, mert nem tudtam hogy hívják. Meg aztán, hogy őszinte legyek, nem is igazán érdekelt.
- Egek, mi folyik itt? Szerinted erről Jongin tudhatott?
- Nem hiszem, szerintem azt elmondta volna neked.
- Lehet. Istenem, milyen kényelmetlen lehetett ez most neked – emelte kezét szája elé. – De nekem Chanyeol egész rendesnek tűnik, neked meg egész végig szikrát szortak a szemeid.
- Mert nyomult rám! – indultam el megint. – Kinézem belőle, hogy ő kérte meg Jongint erre az egész hülyeségre!
- Azért jobb lesz, ha megkérdezem, amint hazaértünk... De figyelj, lehet, hogy ez most balul sült el, de attól még barátok lehetnétek. Úgy láttam rajta, mintha nagyon igyekezne...
- Hallod te miket beszélsz? – pillantottam felé. – Biztos vagyok benne, hogy ő nem barátságot akar. Az egyetlen probléma itt pedig az, hogy én nem vagyok meleg.
- De elfelejtetted, hogy ő ezt nem tudja. Hacsak nem mondtad el neki.
- Nem.
- Akkor miért vagy hozzá ilyen szigorú? Ha elmondod neki, akkor biztos másként fog bánni veled, és egy kicsit visszavesz.
- Most már felesleges lenne. Úgy sem találkozunk többet.
- Tessék? De hát épp célzott a mozizásra.
- Majd kitalálok valamit...
- Ki akarsz bújni alóla? Az egy kicsit feltűnő lenne ezek után, nem gondolod?
- Mit tudom én már.
Kezdett fárasztani ez az egész dolog; nem akartam már vele foglalkozni. Nem érdekel mit gondol rólam, hogy tudja-e hogy meleg vagyok-e vagy sem. Teljesen hidegen hagy, hisz már úgy sincs jelentősége.

*

Chanyeol pov.

- Miért nem mondtad el? – kérdezte Jongin feldúltan, mikor elköszöntünk Baekhyunéktól és már nem hallhattak minket.
- Micsodát?
- Hogy Baekhyun nem meleg.
- Tessék?! – ledermedtem ott a járda közepén, és csak bámultam Jongin hátát.
Hogy Baekhyun nem meleg? Én azt hittem, hogy csak szereti játszani a nehezen megkaphatót, erre most kiredül, hogy teljesen más miatt volt velem olyan ellenséges?
- Jól hallottad. Talán nem tudtál róla? – forult felém pár lépés után.
- Esküszöm, hogy nem! – léptem mellé. – Szerinted akkor megkértelek volna erre az egészre?
- Igazad van, ez logikus. – pillantott félre.
- De te ezt mióta tudod?
- Kyungsoo mondta, miután magunkra hagytál bennünket.
Istenem, akkor ezért volt olyan feszült a hangulat. Nem hiszem el, hogy mindenki tudott róla, csak én nem. Én meg direkt adtam alá a lovat, és csodálkoztam, mikor bokán rúgott.
- Faszom. – sziszegtem.
- Ugye tudod, hogy most enyhén kínos helyzetbe hozál? Hiszen ők ketten úgy tudják, hogy az én ötletem volt ez a dupla randi.
- Sajnálom, eskü nem gondoltam volna, hogy ez így fog elsülni!
- Most már mind egy. De arra is gondolj, hogy nem csak nekem okoztál kellemetlenséget, hanem nekik is.
- Azt mondod, hogy most nekem kellene szarul érezni magam egy olyan dolog miatt, amit csak fél perce tudtam meg?
- Nem így értettem. Csak te olyan vagy, hogy mindent azonnal akarsz. Máskor egy kicsit jobban utánajárhatnál a dolgoknak. – vetett rám még egy utolsó pillantást, majd megfordult és elsétált.
Fasza, most még ő is haragszik rám. De Baekhyun... egész végig heteró volt? Istenem, most mit gondolhat rólam?! Végig kell gondolnom mindent mégegyszer. Most biztosan látni sem akar... Ó, a gecibe, most jól elintéztem mindent. Talán jóvá kellene tennem? De mégis hogy? És miért nem mondta el az igazat, amíg kettesben voltunk? Lehet, hogy nincs tisztában magával? Ezek szerint még van esélyem?