Untouchable: 13. rész

- Vallomás -

Baekhyun pov.

Tegnap este kicsit későn, olyan egy óra körül értünk haza, és szerencsére megúsztam az alkohol hatása nélkül, mert egész este azt az egy pohár whisky-t szopogattam, bár Yixing nem úszta meg ilyen könnyen. Nem azt mondom, hogy teljesen kész volt, épphogy csak egy kicsit becsiccsentett, de az is elég volt. Hihetetlen, hogy milyen akaratos és makacs tud lenni, mikor többet iszik a megszokottnál. Vicces volt, de nem csinálnám végig mégegyszer.

Szerintem már tizenegy óra is elmúlhatott, mikor Kyungsoo bekopogott a szobámba. Még félálomban voltam, ezért rekedtes hangon szóltam neki, hogy bejöhet. Benyitott és közelebb sétált, én addig a szemeimet dörzsölgettem és próbáltam magamba egy kis életet lehelni.

- Mi az? – kérdeztem, mikor feljebb ültem.

- Képzeld, beszéltem Jonginnal.

- Komoly?! Máris?

- Igen, nem rég írtam neki egy üzenetet, hogy nem találkozhatnánk-e holnap valahol.

- Ez jó hír. Akkor végre megteszed az első lépéseket?

- Igen – bólogatott. – De... azt mondtam neki, hogy te is jössz.

- Én?! – mutattam magamra, és rögtön kipattantak a szemeim. – Én ugyan mit keresnék a ti randitokon?! Nem akarok felesleges harmadik lenni, meg aztán, hogy vallod be neki, ha én is ott vagyok?!

- Chanyeol is jön. – mondta óvatosan.

- Chanyeol?! – szöktek fel szemöldökeim.

- Igen, hát... mikor múltkor voltunk négyen, emlékeztem, hogy Chanyeol felhozta a mozizást így eszembe jutott, hogy elmehetnénk.

- Király. – sóhajtottam.

- Ne aggódj, most biztos minden rendben lesz! Már ismeritek egymást és kibékültetek, biztos jól fogjuk érezni magunkat!

- Valahogy mikor azt mondod, hogy minden rendben lesz, akkor biztos, hogy nem lesz – sandítottam. – De oké, a legjobb barátomért mindent. – mosolyogtam, mire elvigyorodott.

*

Másnap délelőtt, mikor beértem a suliba, azonnal Minseok után kezdtem el nézelődni, ugyan is még mindig nem kaptam semmilyen értesítést a cikkemmel kapcsolatban, és kezdtem aggódni.

Beljebb sétáltam a folyosón, és megpillantottam az emberem az egyik faliújság előtt, amint éppen valami papírt tűzgélt fel. Azonnal odasiettem és megszólítottam.

- Minseok!

- Ó, szia Baekhyun. – mosolygott kínosan.

- Nem tudod mi a helyzet a cikkemmel? Megkaptam a posztot, vagy még el sem olvastátok? – hadartam a kérdéseket.

- Öhm, az az igazság, hogy már meglett, hogy ki kapta meg a posztot. – pillantott sajnálóan a padlóra, mire hirtelen rossz érzés fogott el.

- Ó...

- Sajnálom, én neked szurkoltam, rád is szavaztam, és rajtam kívül még hárman is, de egy másik személy aki szintén beküldte a munkáját, több szavazatot kapott a tagoktól.

- Nem, semmi baj. – mosolyogtam fájdalmasan.

- Biztos?

- Persze, majd máskor... Akkor, majd találkozunk, szia.

Gyorsan elsiettem, be az előadóterembe és leültem a szokásos helyemre. Nem gondoltam volna, hogy végül még sem kapom meg ezt a posztot; lehet, hogy egy kicsit elbíztam magam? De hát mindent olyan jól megírtam abban a cikkben, nem is értem... Tudtam, hogy nem kellett volna jelentkeznem rá. És most mit mondok Jondae-nek? És Kyungsoo-nak? Megígértem nekik, hogy mindent beleadok. Talán túl kevés vagyok ehhez... Még a suliújsághoz sem tudok bekerülni. De azért igazán értesíthettek volna; ha most nem megyek oda Minseokhoz, akkor meddig nem óhajtanak nekem szólni?!

*

Délután három körül léptem be a lakásajtón, egy kicsit még mindig csalódottan és talán enyhén mérgesen. Nem akartam semmi mást csak egyedül lenni és gondolkodni; el lenni a kis világomban és elbújni a világ elől. Nem gondoltam volna, hogy így meg fog viselni az elutasítás, de egyszerűen felbasz a tudat, hogy a legjobbat nyújtottam és ez mégsem volt elég. Egy dolog van... egy dolog van, amiben jó vagyok, és még ebben is elbuktam.

Lerúgtam a cipőimet és a szobámba sétáltam. Ha szemem sarkából jól láttam, akkor a másik kettő a konyhában ült. Mintha Yixing köszönt is volna, de én csak csendben elhaladtam mellettük. Beértem a szobámba, magamra csuktam az ajtót, és elterültem az ágyamon. Most mit mondok majd Kyungsoo-nak? Tényleg nagyon bízott bennem, és szinte meg volt róla győződve, hogy rajtam kívül más nem is kaphatná meg ezt a posztot. Talán még nem kellene neki elmondanom. Nem akarom ezzel elrontani a randiját, amire körülbelül két óra múlva kerül sor, és amire sajnos nekem is el kell mennem. Vele. Semmi kedvem nincs hozzá; eddig sem nagyon volt, de most végképp nincs.

- Baek?! – nyitott be halkan barátom.

- Mi az? – ültem fel.

- Valami baj van? – sétált közelebb.

Nem mondhatom el neki, még nem.

- Nem, csak kicsit fáradt vagyok.

Ennyi füllentés még belefér.

- Biztos? Eléggé megviseltnek tűnsz. – ült le mellém.

- Persze, tényleg minden oké, csak nem aludtam valami jól az este.

- Még lemondhatom neked a randit, ha inkább pihenni szeretnél.

- Nem, jól vagyok – bólogattam. – Meg aztán, már megígértem neked. – mosolyodtam el.

- Oké... Akkor csinálok kávét, kérsz? – állt fel, majd az ajtó felé sétált.

- Igen, az most jól esne.

Válaszom után kisétált, majd rám csuktam az ajtót, én pedig lehunytam szemeimet és ismét hátra döltem.

*

Miután Soo-val elkészölődtünk, elindultunk a plázába, és miután odaértünk, megpillantottuk Jonginékat a bejáratnál egy padon várakozni.

- Sziasztok! – köszönt mindenki egyszerre.

Úgy látszik most az egyszer jól tettem, hogy Yixingre hallgattam és egy inget vettem fel, mert mindenkin az volt. Még Chanyeolon is, pedig nem is tudtam elképzelni róla, hogy szokott ilyen ruhákat hordani.

Miután megbeszéltük, hogy milyen filmet nézünk, besétáltunk és hirtelen rengeteg ember vett minket körbe.

- Még van fél óra a filmig, nem akartok valamit inni? – kérdezte Jongin.

Mindannyian bólogattunk, majd megindultunk az egyik kávézó felé. Még egy kicsit le voltam hangolódva, ezért talán a szokásosnál is csendesebb lehettem, de ezt csak akkor vettem észre, mikor Chanyeol hozzám szólt.

- Úgy tűnik valamin nagyon agyalsz.

Ketten ültünk az asztalunknál, mert Soo és Jongin elmentek maguknak valami ízesített kávét rendelni, míg mi maradtunk az üdítőnél.

- Igaz, bocs. – pislogtam.

Elég furcsa volt vele újra társalogni a múltkori után. Nem tudom ő hogy érez ezzel kapcsolatban, de nekem ez baromi szokatlan.

- Azt hittem nem fogsz eljönni. – mondta, majd kortyolt egyet szívószálján keresztül.

- Megígértem Kyungsoo-nak – sóhajtottam, és az üveggel játszadoztam. – Te... – köszörültem meg a torkom. – Ugye már nem neheztelsz rám?

- Ezt én is kérdezhetném... De miért érdekel hirtelen?

- Nem tudom, csak a múltkor úgy tűnt, mintha nagyon felmérgesítettelek volna. – forgattam továbbra is az üveget a fa felületen.

- Rossz szokásom hamar felkapni a vizet, sajnálom. – szívott még egyet.

- Nekem is. – mosolyogtam halványan.

Ekkor megérkezett a másik kettő és elfogyasztottuk italjainkat, majd elindultunk a mozi felé.

- Kyungsoo, kérsz kukoricát? – kérdezte Jongin, mire az bólogatott.

Elnéztem a sok táblát a falon, és azon gondolkodtam, hogy vajon vegyek-e valamit, amit a film alatt elrágcsálhatok, vagy inkább ne?!

- Öhm – köszörülte meg a torkát -, te kérsz valamit?

- Tessék? – pillantottam rá, miután megszakította a bambulásom. – Hát, lehet veszek egy kisebb kukoricát. – sétáltam is közelebb.

- Hagyd, majd én veszek. – lépett mellém azonnal.

- Dehogy is, nem kell. – tiltakoztam hevesen.

- Már késő. – szólt oda még egy utolsót, majd jött a kiszolgáló, és Chanyeol már mondta is, hogy mit szeretne.

Csak nagyokat pislogtam rá, hogy vajon ezt miért kellett? Most ő is papás-mamást akar játszani, mint ez a gerle pár itt mellettünk?

- Köszönöm. – motyogtam, mikor átnyújtotta a még forró rágcsálnivalót.

- Nincs mit. – villantott rám egy mosoly-szerűt, majd ő is a kezébe fogta a sajátját és végre el tudtunk indulni a terembe.

Leültünk a fenti hátsó sorok egyikébe; egyik oldalamon Chanyeol, másikomon pedig Kyungsoo. Csendben majszolgatva vártuk, hogy elkezdődjön a film, amiben Adam Sandler szerepelt, így majd biztos nem maradunk nevetés nélkül.

*

 Kyungsoo pov.

Vajon mikor és hogy kellene elmondanom neki? Egész nap ezen gondolkodtam, sőt, még tegnap este is. Megígértem Baekhyunnak és Yixingnek, hogy ma mindenképpen bevallom neki, hogy szeretem, de most, hogy itt ül mellettem, egy kicsit elbizonytalanodtam. Talán sosem voltam még ilyen ideges a jelenlétében; nem is tudok a filmre koncentrálni, mert folyamatosan csak ezen kattog az agyam. Talán utána ha elmegyünk valahová sétálni, ahol csak kettesben lehetünk, akkor végre elmondhatom neki... mondjuk elég nehéz lesz ilyen helyet találni, de majd megkérem Baekhyunt, hogy segítsen.

- Minden rendben? – suttogta Jongin, és megszorította kezem, ami a karfán pihent.

- P-Persze. – mosolyogtam bizonytalanul.

- Nagyon komolynak tűnsz. – fürkészte tekintetem.

- Nem, tényleg minden rendben. – bólogattam valamivel magabiztosabban.

Istenem, segíts meg...

Baekhyun pov.

A film után szépen kisodródtuk a többi emberrel együtt, és most csak azzal bírtam törődni, hogy vajon Kyungsoo mikor akar vallomást tenni Jonginnak, mert nem úgy tűnt, mint aki nagyon rajta lenne az ügyön. Talán meggondolta magát? Nem azért jöttem el otthonról és hagytam félbe a sóvárgásomat, hogy aztán Kyungsoo gyáván megfutamodjon!

Lelassítottam, hogy felvegyem az ő tempóját, majd közelebb hajoltam hozzá, és halkan megszólaltam.

- Hol akarod elmondani neki?

- Nem tudom...

- Van egy ötletem. Menjetek ki oda a teraszra! – mutattam egyenesen.

- De Baekhyun, én nem hiszem, hogy-

- Ha most nem teszed meg, soha nem fogod! Hívd ki magaddal és valld be neki végre!

- De én-

- Nincs de, most! Hidd el, örülni fogsz, hogy hallgattál rám.

- És mi lesz addig veled meg Chanyeollal?

Megköszörültem a torkom és az előttem sétálóra emeltem tekintetem.

- Hé, Chanyeol! – szólítottam meg, mire az hátra kapta fejét.

- Hm?

- Nézd azokat a kulcstartókat! – mutattam az irányukba. – Gyere velem, nézzük meg őket! – vigyorogtam izgatottan.

Ezzel el tudom csalni a colost, hogy Kyungsoo kettesben maradjon Jonginnal és ki tudja hívni őt a teraszra, ahol végre vallomást tud majd neki tenni, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Pont.

- Kulcstartók? – szöktek fel szemöldökei homlokára, és lassított tempóján.

- Ühüm!

Fél szemmel Soo-ra pillantottam, aki pontosan tudta, hogy most mit kell tennie.

- Akkor... addig mi Jonginnal kimegyünk egy kicsit a levegőre... – hebegte.

- Nekem jó. – mosolygott a másik.

- Oké, akkor majd találkozunk! – mondtam, és megragadtam Chanyeol csuklóját, majd gyorsan az ajándékbolt felé ráncigáltam.

- Tényleg annyira érdekelnek ezek a halacskás kulcstartók? – kérdezte, mikor odaértünk és jobban szemügyre vett egyet.

- Persze! – vágtam rá, miközben gyönyörködtem bennük.

Tényleg szépek voltak, de valójában csak indoknak lellett, hogy kettesben tudjuk hagyni a másik kettőt, akik mostanra már kint ácsingóztak a teraszon a korlát mellett. Innen tökéletesen rájuk lehetett látni, így figyelni tudtam minden mozdulatukat. Perceken keresztül nem csináltak mást, csak beszélgettek és beszélgettek, én pedig már azt vártam, hogy ki csókolja meg előbb a másikat.

- Nézd ezt! – mutatott az egyikre.

- Nagyon szép.

Tényeg azok voltak, de most nem nagyon tudtam rájuk koncentrálni. Ekkor, mikor éppen visszapillantottam a kint álló kettőre, Jongin lehajolt hozzá és megcsókolta.

- Ezaz! – kiáltottam fel visszafolytva, közben fülig ért a szám.

- Valami baj van? – lépett hátam mögé, és ő is megpillantotta Kyungsoo-ékat. – Mi a..?! – képedt el.

- Végre a sarkára állt. – úgy beszéltem és nézhettem ki, mint egy büszke anyuka, amint még mindig szüntelen őket bámultam.

- Szóval ez volt a terv? – vigyorgott mögöttem.

- Sajnálom, a kulcstartó csak egy kifogás volt... – fordultam meg lassan.

- Nem baj, legalább volt értelme. – biccentett a másik kettő irányába, akik szégyenlősen sétáltak visszafelé, immár kéz a kézben.