Pont, mint mindig [+18]

- Elnézést, kimehetnék mosdóba?
- Menjél.
Azt hittem, hogy ez a vénasszony nem fog kiengedni nem sokkal az órakezdés után, azt mondván, hogy miért nem mentem el becsengetés előtt, de mit tehetnék, ha nekem most kell mennem? 8:14:36 – pillantottam digitális órámra. Próbáltam nem nagy zajt csapni a cipőmmel, ami úgy csattogott a kicsempézett lépcsőkön, hogy visszhangzott az egész folyosó, de minél hamarabb fel akartam érni a harmadikra. Nem olyan rég lett kész az épületnek ezen része, és nem igazán jár oda fel senki az iskolai dolgozókon kívül, de szerencsére ott van diák mosdó is, aminek hangszigetelt az ajtaja.

Nemsokára felbaktattam az utolsó lépcsőfokokon és vennem kellett pár nagyobb levegőt, mivel az elsőről a harmadikra felmászni nem kis művészet – legalább is nekem nagyon sok kitartás kell hozzá. Fent csend volt, mint ahogy arra számítottam, egy árva lélek sem ólálkodott erre felé óra közben, csak az ajtók mögül szűrődtek ki halk beszélgetések a titkárnőktől. A lépcső tetején szétnéztem, majd megindultam balra, a mosdók felé, amik a folyosó végén voltak. Egy mosolyt próbáltam éppen elfolytani, ahogy egyre közelebb kerültem a sötét, lelakkozott faajtóhoz, majd megálltam előtte és az órámra pillantottam. 8:17:28. Két percet késtem. A kilincsért nyúltam, majd egyszerűen csak kirántottam az ajtót izgatottságomban, és megpillantottam azt a személyt, akiért valójában idejöttem.

A fal mellett támaszkodott, de mikor meglátott felegyenesedett és határozott léptekkel kezdett el felém sétálni. Ha nem tudtam volna, hogy mit akar, akkor lehet még meg is ijedtem volna tőle, de mivel pontosan tudtam, hogy mi fog következni, szinte epekedve vártam, hogy elteljen ez a pár pillanat, míg odalépett elém.

Átléptem a küszöbön és behúztam magam mögött az ajtót, ő pedig azon nyomban nekinyomott és olyan telhetetlenül kezdte el falni az ajkaimat, mint egy farkas, ami már legalább egy hete nem látott húst. Hirtelen felszökött bennem az adrenalin, és próbáltam eltalálni ajkainak ritmusát, ami néhány másodperc után sikerült is így még élvezhetőbbé téve az egészet.

Bő nyálas volt és sok fog volt benne, de ez most kivételesen nem zavart; ez inkább csak még jobban beindított, hiszen már olyan régen volt, hogy ilyen közel kerülhettem hozzá. Csak még többet akartam, és valószínüleg ő is ugyan ezt érezte.
- Térdre, Byun. - utasította, miután egy cuppanással elvált tőlem.

Hangja mély volt és határozott, csak úgy, mint az előbb felém megtett léptei. Pont, mint mindig. Nem akartam ellenkezni, hiszen jól tudtam, hogy vele nem lehet, így villámgyorsan letérdeltem, addig ő az övével babrált, és farmerja már lent is volt a bokájánál alsónadrágjával együtt, amiből kibújt és a fal mellé rúgta. Kezembe fogtam már általam jól ismert férfiasságát, mire ő hajamba markolt, és még azt sem várta meg, hogy eljátszadozzak vele egy kicsit, nem, csípőjét előre nyomta, fejemet maga felé húzta, és lenyomta tagját a torkomon. Azt hittem, hogyha akkor nem fulladok meg, akkor sohasem. Szemeimet összeszorítottam és fájdalmasan felöklendeztem, de nem tett semmit az ellen, hogy enyhítse ezt a brutálisan kellemetlen érzést, csak folytatta a mozgást a csípőjével, közben elégedett sóhajok és hörgések hagyták el ajkait. Pont, mint mindig.

Próbáltam egy kicsit erőt venni magamon és kizárni azt, hogy gyakorlatilag nem kapok levegőt, és hogy még számomra is élvezhető legyen, így elkezdtem egy ritmust felvenni, és úgy bólogattam farkával a számban. Megigazítottam a nyelvem, hogy kevésbé legyen útban, majd ajkaimat összezártam körülötte.
- Ez az, Byun. Nézz rám! – sóhajtozta.
Felpillantottam rá, és megláttam csóktól kipirosodott ajkait és vágytól csillogó szemeit, amiktől szinte már végigfutott rajtam a hideg. Egyenesen engem bámult, közben engedett hajam szorításán, így úgy csinálhattam, ahogy akartam, ami már sokkal jobban tetszett. Rámarkoltam a tövére és bevettem a nyelvemet is, azzal kezdtem el kínozni makkját és egész hosszát.
- Elég, elég! – ragadta meg tincseimet, majd kihúzódott számból. – Állj fel.
Végignyaltam ajkaimat, közben végig szemeibe meredtem, majd elngedelmeskedtem és felálltam. Ismét megcsókolt, most valamivel lassabban, ami mégis lepett, mert nem a gyengédségéről volt híres, közben kicsatolta övem, kigombolta egyenruhámat és lehúzta rólam, majd hallottam, ahogyan a könnyű anyag földet ér valahol. Nyelve felgyorsult, és éppen, amikor megint éreztem volna, hogy az ereimben felgyorsul a keringés, elszakadt tőlem.
- Vedd le a nadrágod. – hangzott el még egy utasítás.
Kigomboltam és lehúztam a cipzárt, majd villámgyorsan kibújtam belőle és lábammal félretúrtam a ruhadarabot. Anyaszült meztelenül álltunk szemtől-szemben, de igazából többször látjuk egymást ruha nélkül, mint azzal, úgyhogy meg sem fordult a fejemben, hogy zavarban legyek.
- Izgasd fel magad.
Hangzott ridegen és parancsolóan, ami bevallom, marhára tetszett. Hátrált egy lépés és közben tetőtől-talpig végigmért azokkal a gesztenyebarna szemeivel, amik vágytól izzottak. Ajkait benedvesítette és úgy várta, hogy most mit fogok magammal tenni. Kezemmel lassan tagom után nyúltam, ami egy kicsit még élettelen volt, így elkezdtem rajta fel-le húzogatni hosszú ujjaimat, hogy egy kis életet leheljek bele. Tudom, hogy imádja a hangomat, ezért még ha annyira intenzív nem is volt az érzés, apróbb és nagyobb sóhajokat engedtem ki magamból. Nekidőltem a pár centire mögöttem lévő hideg falnak, és miközben egyik kezemmel farkamat kényeztettem, másikkal bebarangoltam testemnek különböző érzékeny pontjait. Bekaptam bal mutatóujjamat és jól benyálaztam azt nyelvemmel, közben egész végig szemeibe meredtem szenvedélyes pillantásokat küldve felé, majd lassan kihúztam ajkaim közül és mellbimbómat kezdtem el kényeztetni a nyálas végtaggal.

 Láttam rajta, hogy nagyon is tetszik neki, amit lát; ajkait folyamatosan nyalogatta és harapdálta, szemeivel lapos, vágyakozó pillantásokat adott. Kezdtem nagyon is élvezni a helyzetet és kezdett előjönni a mocskos oldalam is, amit igazából csak ő tudott kihozni belőlem. Éreztem, hogy a testem egyre jobban forrósodott, és minél jobban az őrületbe akartam kergetni a látvánnyal, ami jelenleg elé tárult. Azt akartam, hogy ne fogja vissza magát.

Gondoltam egyet és a csempe pultra könyököltem, amibe a mosdókagylók voltak beépítve, és úgy igazodtam, hogy mindent jól lásson, amire most készülni fogok. Bal karommal hátranyúltam fenekemhez és egyből két újjammal merészkedtem be nyílásomba, és azzal együtt engedtem el egy már kikívánkozó jóleső sóhajt, közben ismét végig szemeibe meredtem, piszkos gondolatokat hagyva fejében minden egyes pislogás után.

Egyre csak fürgébbek lettek az ujjaim, és immár hármat vezettem magamba. Fenekemet kitoltam, lábaimat enyhén szétnyitottam és úgy nyögdécseltem kéjesen minden egyes lökésemre.
- Chanyeol... – nyögtem nevét olyan ellenállhatatlanul, amennyire csak tőlem tellett, nem megszakítva a szemkontaktust, amit pár másodperce ismét felvettünk. – Erősebben... – folytattam. – Ugh, olyan jó vagy...
- Lemerem fogadni, hogy otthon is a nevemet nyögöd, te olcsó ribanc...
Mögém lépett és hajamba markolt, úgy emelte feljebb a fejem, hogy fülem mellé hajolva tudja szavait fülembe suttogni. Egy piszkos vigyor jelent meg az arcomon, és nem is lett volna értelme letagadnom. Karomat félretolta fenekemtől és minden figyelmeztető szó nélkül hatolt belém. Hangosan felnyögtem, amit elnyomott az ő visszafogott sóhaja. Azonnal elkezdett bennem mozogni, meg sem várta, hogy megszokjam a feszítő és kellemetlen érzést. Pont, mint mindig. Fel is szisszentem párszor és össze is szorítottam szemhélyaimat, nehogy véletlenül kikönnyezzek. Hajamat már elengedte, így fejemet lefelé lógattam és csak azon voltam, hogy elkezdjem élvezni.

Néhány perc múlva a fájdalom kezdett elhalványodni, de akkor ismét megmarkolta világos tincseimet és hátrahúzta fejem, amire ismét felszisszentem, de ugyan akkor baromira felizgatott. Hangosan nyögdécseltem minden egyes döfésére, ami bőr csattogását idézte elő.
- Baek kibaszott Hyun... – sziszegte lehunyt szemekkel és összeszorított fogakkal.
- Chanyeol... – ziháltam.
- Mondd ki a nevem... – lihegte.
- Chanyeol...
- Még egyszer...
- Cha-Chanyeol...
A testem minden egyes pontja bizsergett akárhányszor ritmust váltott és akárhányszor belém nyomta magát. Tekintetem elködösült és éreztem, ahogy egyre jobban felhevül a testem. Arcom lángolt, a szívem majd kiugrott, a heves légzéstől már szinte kiszáradtak az ajkaim.

Lassított egy pillanatra, amíg elengedte a hajam, helyette nagy tenyerét vállamra vezette és egyik lábam felcsúsztatta magam mellé a csempére, így egy hangyányit feljebb tudtam egyenesedni és egy pár centivel ő is közelebb tudott lépni hozzám. Ez után ismét felvette az előző tempót, belőlem pedig megint azok a kéjes nyögések törtek fel megállás nélkül. Vállamnál fogva vont engem csípője ritmusába és a póznak köszönhetősen még mélyebbre tudott hatolni, aminek következtében minden egyes döféssel elérte azt a bizonyos pontot, amitől csillagokat láttam. Hangom talán egy oktávval magasabb is lett, ő pedig nem kímélt. Pont, mint mindig.

Elengedte vállam és két oldalt megragadta derekam, ami egy megmagyarázhatatlan szenzációt váltott ki belőlem. Jól tudta, hogy ez a gyenge pontom, így az adrenalin szintem már minden bizonnyal az eget verte. De én többet akartam. Szabad kezembe kaptam saját tagom és ismét elkezdtem rajta húzogatni ujjaimat, de akkor egy kezet éreztem meg a csuklómon, ami elkapta azt onnan és hátam mögé rántotta. Ugyan ezt tette a másikkal is; megragadta mindkét csuklómat, így megtartva engem, nehogy előre essek, de így már nem volt kényelmes, ezért letettem magam mellé eddig fent támasztott lábam.

Olyan érzés volt, mintha meg lettem volna bilincselve; éreztem tenyereinek erős tartását, hallottam bőrünk szüntelen, ritmusos csattogását, valamint mély sóhajainak karcos hangját. Szemeimet folyamatosan lehunyva tartottam, úgy éreztem, mintha nem is bírnám kinyitni őket. Úgy éreztem, hogy közeledek a gyönyör felé; a lábaim megbizseregtek, a hangom elcsuklott. Ezzel egy időben döfött belém még egy utolsót, majd éreztem, hogy elönt a forró folyadék.

Egy pillanatra csend lett és csak kettőnk hatalmas lélegzetvételeit lehetett hallani. Lassan kihúzódott belőlem és elengedte karjaimat, én pedig a földre csuklottam. Kinyitottam szemeimet és kézfejemmel megtörölgettem azokat. Felpillantottam Chanyeolra, aki éppen megnyitotta a csapot, hogy bevizezze kezét és megtörölje magát. A látásom kezdett kitisztulni, de olyan volt, mintha a lábamra ezer kilónyi súly nehezedett volna, mert az istenért nem akartak megmozdulni. Csak ültem a földön a falnak támaszkodva, és őt bámultam, ahogy magára kapja ruháit és magát igazgatja a tükörben.

A hátsó felem sajgott, csak úgy, mint minden hajszálam azok után, hogy úgy kapaszkodott beléjük, mintha az élete múlt volna rajta, de be kell vallanom, hogy ez egy kibaszott jó dugás volt – mondjuk ezt mindegyik után megállapítom. Egy kicsit csillapodott a légzésem, de még mindig úgy éreztem, mintha az egész testem el lett volna zsibbadva. Miután végzett a tükör előtt, és ismét úgy nézett ki, mintha mi sem történt volna, közelebb lépett hozzám, egy fél oldalas mosollyal leguggolt elém, majd megszólalt:
- Majd hívlak.

Nyomott egy halvány puszit homlokomra, ezt követően távozott a helységből és immár egyedül maradtam. Pont, mint mindig.