Kéjfürdőzések - Lángok és szirmok

          Jongin fel s alá mászkált a lakásban halkan, nehogy egy bizonyos valaki meghallja óvatos lépteit. Senki sem volt otthon ezen a keddi késő délutánon, ezért úgy gondolta, megér még egy kis fáradtságot, hogy boldoggá tegye szerelmét. Mikor már minden készen állt, nesztelenül becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját és kedvese szobájához sietett a naplementében úszó nappalin keresztül.

- Soo? - kukucskált be a szürke helységbe.

- Hm?

Az idősebb összekucorodva feküdt kék takarója alatt, éppen csak ledőlt egy kicsit, hogy kiadja magából az az napi fáradtságát. Jongin mellkasát még jobban elkezdte melegíteni a tudat, hogy így még jobban fog örülni figyelmes meglepetésének.

- Engedtem neked fürdővizet. - mosolygott kedvesen.

- Tényleg? - pillantott fel rá.

- Igen, gyere, utána aludhatsz.

Kyungsoo bólintott, majd lassan lehajtotta magáról a takarót, hogy felülhessen ágya szélére.

- Neked milyen napod volt? - kérdezte közben.

- Eltelt. - rántotta meg lazán vállát, azonban már majdnem szétfeszítette az izgatottság, és alig várta, hogy lássa Kyungsoo arcát, mikor benyit a fürdőszobába.

Kyungsoo felkelt és az ajtóhoz sétált. Ott megállva egy puszit nyomott Jongin puha ajkaira, majd gesztenyebarna íriszeibe meredve elmosolyodott.

- Nem fürdesz velem?

Jongin alig bírta elfojtani huncut vigyorát.

- Erősen gondolkodom rajta.

Kyungsoo kézen fogva a fiatalabbat, megindult a fürdőszoba felé. Már nyúlt volna a villanykapcsoló felé, mikor Jongin keze után kapott.

- Ne kapcsold fel.

- Miért ne?

- Nem tudom, talán manók vannak bent, akik nem akarják, hogy meglásd őket.

Kyungsoo nem értette miért nem kapcsolhatja fel a villanyt, de úgy tett, ahogy Jongin kérte. Mivel hirtelen kíváncsi lett, benyitott a szobába. Szemei elkerekedtek a látványra - mindenütt rózsaszirmok hevertek, valamit narancssárgán táncoló gyertyalángok lobogtak minden lehetséges polcon és sarokban. Jongin meleg mosollyal figyelte Kyungsoo szótlanságát, ahogyan az a szavakkal küzdött. Rendesen körbevezette tekintetét az egész helyiségen, majd íriszei végül a fiatalabbon állapodtak meg.

- Ezt… miért? – kérdezte esetlenül.

- Csak úgy. – pirosodott bele.

Kyungsoo Jonginhoz fordult, hogy egy hálás csókot hintsen annak langyos ajkaira.

- Köszönöm. De nem értem, elfelejtettem valamit? Hónapforduló, névnap-?

- Nem kell ahhoz indok, hogy kedveskedjek neked.

Kyungsoo szemei ragyogni kezdtek a boldogságtól. Tudta jól, Jongin a legjobb, akit valaha is kívánhatott magának.

- Akkor, fürdünk? – kérdezte izgatottan a magasabbik.

- Persze!

          A mogyorószínű helység falait édes illatú mécsesek táncolták körbe, miközben a két fiatal csupasz bőrére hintettek sötét árnyékokat. A vörös rózsaszirmok úgy hánykolódtak a forró vízben, mint halászhajók a nyílt tengeren. Barna tekintetek vibráltak, ujjbegyek simultak, ajkak találkoztak. Kyungsoo még mindig fáradt volt, de úgy vélte, jobb szerelme karjaiban pihenni, mint a saját ágyában.