Untouchable: 24. rész

- Válasz nélkül -

Baekhyun POV

Mikor beléptünk a szobába, mindannyian egymásra meredtünk; Sehun és Yixing valószínűleg azon volt meglepődve, hogy mi mit keresünk itt, Chanyeol és én pedig azon, hogy ők mit keresnek itt.

- Ti mit csináltok itt… az én lakásomon? – kérdezte Chanyeol, megtörve a hirtelen csendet.

A másik kettő gyorsan elengedte egymás kezét, és távolabb léptek egymástól.

- Baekhyun - szólalt meg Yixing -, otthon hagytad a telefonod és már egy csomószor csörgött, így gondoltam elhozom neked, de nem voltatok itt, mikor megjöttem… - mesélte.

- És te, Sehun? – pillantott rá Chanyeol.

- Én csak át akartam jönni, és tudod… van az a pótkulcs, amit még régebben adtál… nálam volt, így inkább bejöttem, mert nem akartam újra hazasétálni… Aztán beengedtem őt is… - mutatott a kínai barátomra.

Elég kínos volt a légkör; még ha így is volt, ahogy mondták, még mindig nem kaptunk választ arra, hogy miért fogták egymás kezét?

- Oké… - léptem egyet előre. – De mi volt ez az előbb?

Egyikük sem szólt semmit, csak egymásra pillantottak, majd elkapták a tekintetüket.

- Öhm… ittam egy pohár vizet, remélem nem baj… - mondta Sehun, nem válaszolva a kérdésemre. – De most mennem kell, Luhan már biztosan otthon van, majd máskor beszélünk, haver. – felénk sétált, hogy kisurranhasson az ajtón, majd köszönés képpen megveregette Chanyeol vállát.

- Én… leteszem ide a mobilodat, Baekhyun – mosolygott Yixing zavarában, közben lehelyezte az ezköszt a dohányzóasztalra. – Elnézést a kellemetlenségért… - mondta, majd ő is kiszelelt az ajtón.

- Hát ez meg mi volt? – kérdeztem, mikor becsukta maga után az ajtót, és ismét csend lett.

- Fogalmam sincs… Majd később megkérdezem Sehunt. De ezek honnan ismerik egyáltalán egymást? – kérdezte, miközben elment a konyhába, hogy igyon pár kortyot a hűtőben tárolt almaléből.

- Nekem még pár hónapja Yixing mesélte, hogy régen együtt járt Sehunnal… Ha jól tudom középsuliban. – közelebb sétáltam, és megtámaszkodtam az egyik szék háttámláján.

- Dereng valami… - úgy látszott, hogy erősen gondolkodik, majd belekortyolt a hideg gyümölcslébe.

- Nem emlékszel rá?

- De, valamennyire igen. Talán fél évet lehettek együtt, vagy még annyit sem?

- Pont annyit. De nem akarnám kikotyogni ezt a sztorit, inkább kérdezd meg Sehunt. – mondtam, majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

Miután hallottam, hogy az üres pohara koccant a konyhapulton, hozzám sétált, leült mellém és a nyakamba bújt, majd elkezdte csókolgatni. Ajkai hűsövek lettek a hideg italtól, ami csak úgy perzselte a forró bőrömet.

- Mit csinálsz? – kérdeztem halkan, mintha nem tudnám, közben kapcsolgattam a csatornákat.

- Csipegetek.

- Csipegetsz?

- Ühüm.

- Miért?

- Mert nem szabad?

- Nem mondtam. – mosolyodtam el, közben belepirultam az apró puszijaiba.

Yixing POV

Mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, muszáj volt kiengednem egy nagy levegőt. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy Baekhyunék ott találtak bennünket Chanyeol lakásán, főleg engem, aki igazából egy vad idegen. Noha nem történt semmi olyan, már csak az, hogy egymás kezét fogtuk és ezt meglátták, hihetetlen gáz volt; legszívesebben elsüllyedtem volna.

- Veled meg mi van? – kérdezte Kyungsoo a fürdőszobából kijövet. – Miért vagy ilyen sápadt? Rosszul vagy?

- Nem, de szerintem mindjárt az leszek...

- Mi történt? Ülj le. – parancsolt le a konyha asztalhoz.

Leültem, ő pedig töltött nekem egy pohár hideg vizet és letette elém.

- Kezdesz megijeszteni, mondd már…

- Jó, mondom… - válaszoltam, miután kortyoltam egyet a hűvös vízből. – Elvittem Baekhyunnak a telefonját, és azt hittem, hogy otthon vannak, erre Sehun nyitott nekem ajtót…

- Sehun?

- Chanyeol egyik haverja azt hiszem… Mind egy, nem is ez a lényeg, hanem hogy mikor mi gimibe jártunk, akkor együtt voltunk egy darabig… Elég rosszul végződött a kapcsolatunk, és most találkoztam vele azóta másodszorra…

- Hűha, hát ez tényleg elég gáz… És mondott valamit?

- Először nem akartam bemenni, de aztán erősködött, hogy beszéljünk egy kicsit, úgyhogy végül bementem… És képzeld, bocsánatot kért, amiért akkor úgy bánt velem…

- Mert mi is történt pontosan akkor?

- Hát… két hónapon keresztül csalt, aztán nekem vissza kellett mennem Kínába, és köszönés nélkül mentem el, mert haragudtam rá, így azóta nem is beszéltünk. Legelőször pár hónapja találkoztam vele, mikor Baekhyunnal lementünk az egyik bárba.

- Értem… - bólogatott. – És most komolyan bocsánatot kért?

- Igen… Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, amit akkor tett, és hogy azóta már sokat változott a személyisége, valamint, hogy ezt mindenképpen el szerette volna mondani, mert nem akarná, hogy egy seggfejként emlékezzek rá…

- Ez azért normális volt tőle, nem?

- De, tényleg jól esett. – mosolyogtam.

- És… megbocsájtottál neki?

- Hát…

- Ne mondd, hogy nem… - torzult el az arca.

- Nem tudtam neki semmit mondani, ugyanis akkor jöttek meg Chanyeolék, és egy elég kínos dolog történt…

- Micsoda?! – hajolt közelebb tűkön ülve.

- Mikor bocsánatot kért és elmondta ezeket a dolgokat, akkor megfogta a kezeimet és… hát… pont akkor léptek be Baekhyunék…

- Uram Isten! – dőlt vissza a székébe.

- Úgyhogy biztos félreértettek… - sóhajtottam gondterhelten. – Pedig nem történt semmi olyan, eskü! És tudtommal Sehunnak van most barátja.

- Azta! – nevetett majdnem. – Ha Baek hazajön, akkor biztos rá fog kérdezni. – mondta, majd felállt, hogy elvigye az idő közben kiürült poharamat a mosogatóba.

- Biztos… - bólogattam, mert meg voltam győződve arról, hogy úgy lesz, ahogy Kyungsoo mondta.

Baekhyun POV

- Yixing hol van? – kérdeztem, mikor ledobtam a cipőimet a sarokba.

- A szobában. – felelte Kyungsoo a kanapén olvasva.

A hálószobát vettem célba, Yixinget pedig az ágyon találtam feküdni, ölében a laptopjával.

- Bejöhetek? – kérdeztem a résnyire nyitott ajtó mögül.

- Gyere, persze.

- Már alig vártam, hogy megkérdezzem… - léptem be izgatottan. – Mi volt az az előbb Chanyeolnál?

Mintha tudta volna, hogy úgy is meg fogom kérdezni, letette a laptopot maga mellé, majd rendesen felült, én meg mellé az ágy szélére.

Elmesélt mindent, hogy mit mondott neki Sehun, és hogy nem tudott a bocsánatkérésére választ adni, mivel mi pont akkor nyitottunk be. Kínos, nemde?

- Sajnálom… kár, hogy nem tudtátok rendesen megbeszélni. – mondtam megbánóan.

Tényleg sajnáltam, mert így legalább lezárhatták volna ezt az egész, már évek óta csak őrlődő dolgot, ami kettejük között folyik.

- Majd máskor. – felelte magabiztosan, de mintha hallottam volna a hangjában egy ki nem mondott „talánt.”

Chanyeol POV

Estefelé felhívtam Sehunt, miután Baekhyun elment. Áthívtam egy sörre, és persze abban reménykedtem, hogy részletesen elmondja majd nekem, hogy mi is történt itt délután, mivel Baekhyun nem szerette volna elmondani.

- Hallod, mondd már el, hogy még is mi volt ez itt délután… - kíváncsiskodtam, mikor mindketten leültünk a tévé elé egy-egy doboz sörrel.

- Á... haver… - megrázta a fejét.

- Na, gyerünk már!

- Tudod ki az a Yixing, nem?

Gondolkodtam rajta a délután folyamán, és eszembe jutott, hogy ő volt az a srác a gimiben, akivel Sehun járt pár hónapig, majd visszament Kínába. Valami olyan is rémlett, hogy részben azért, mert Sehun megcsalta őt valaki mással. Nem túl szép történet.

- Igen. – bólintottam.

- Gimi óta nem találkoztam vele, miután köszönés nélkül elment, de egyszer pár hónapja felbukkant egy bárban. Ott beszéltünk pár szót, és azóta megint egy csomószor eszembe jutott, hogy mit műveltem vele akkor… Nagyon szégyelltem a pofámat, így úgy gondoltam, ha bocsánatot kérek, akkor végre nyugodni hagy a lelkiismeretem.

- És? Mi volt az a kézfogásos dolog?

- Pont akkor kértem bocsánatot, aztán ti benyitottatok és már nem tudott válaszolni...

- Ez aztán a szívás!

- Nekem mondod?! Most hogy tudom meg, hogy mi lett volna a válasza?

Mindjárt az jutott eszembe, hogy majd megkérdezem Baekhyunt, ő biztosan tudja, de van egy olyan érzésem, hogy nem mondaná el.

- Hát… gondolom, majd ha megint összefuttok valahol, akkor megkérdezed.

- Mennyi lehet erre az esély?

- Nem tudom, ne kérdezz ilyeneket, sose voltam jó matekból…

Baekhyun POV

Miután átmentem a saját szobámba, eszembe jutott, hogy Yixing mondta, hogy volt egy csomó hívásom, és ezért hozta utánam a telefonom, mondjuk ezt akkor szinte meg sem hallottam, mert túlságosan lefoglaltak az esemény miértjei.

Előhúztam a zsebemből, és akkor láttam, hogy Jongdae hívott hétszer. Mi lehetett olyan fontos? Talán találkozni akart volna? Máris rányomtam a zöld telefonkagylóra és a fülemhez emeltem a készüléket. Épp, hogy háromszor kicsörgött, már fel is vette.

- Á, Baekhyun!

Olyan szomorkásnak tűnt a hangja.

- Szia, történt valami? Ne haragudj, itthon hagytam a mobilomat…

- Vissza kellett indulnom Japánba, ne haragudj… - mondta megbánóan.

- Tessék?

- Tényleg sajnálom, áttették egy vizsgámat és muszáj visszautaznom.

- És mikor jössz legközelebb?

- Nem tudom, talán az ősszel…

Ősszel? De hát még csak március vége van… az még nagyon messze van. Kicsit elszontyolodtam, amiért nem tudtam tőle elköszönni, és még egy utolsót beszélgetni, de legalább majd tudunk e-mailezni és telefonálni.

- Rendben.

- Tényleg bocs…

- Semmi baj! Majd beszélünk, jó?

- Jó! Minden jót!

- Neked is! – mosolyogtam csalódottan és bontottam a vonalat.

Az ágyamhoz sétáltam és a párnáim közé vetettem magam, közben azon kezdtem el agyalni, amit ma délután Chanyeol mondott nekem: „Van egy meglepetésem a szülinapodra, remélem örülni, fogsz neki…”