MUSIC CHALLENGE pt.2 Call me Karizma - Nails - Megjöttünk. – jelentettem ki, mikor leállítottam a motort a ház előtt. - Bejössz, ugye? - kérdezte lomhán. - Most nem. Menj, fürödj le és aludj. - utasítottam kissé. Fejét lefelé lógatta, szemeivel nagyokat pislogott. - Jól vagy? - Ühüm. - nyöszörögte. Hiába mondtam neki, mit tegyen, továbbra is csak derekamat szorongatta, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki egyhamar el fog ereszteni. Tudtam, hogy segítenem kell neki, mint mindig, mikor így kiüti magát. Kioldoztam magam kötelékéből, majd leszálltam a járműről és vállam fölé kulcsolva bal karját, próbáltam őt is leemelni. - Minseok most mérges rám? - kérdezte halkan. - Dehogy! - álltam meg a mozdulat közepén. - Sosem lenne mérges rád. - De már megint… berúgtam. Sóhajtottam egyet, majd az ő lábai is végre a földet érték. - Ha továbbra sem hallgatsz másokra soha, akkor ezután is be fogsz. Válaszul egy nagyot nyöszörgött, közben már az ajtó felé vettem vele az irányt. Kis termetét könnyű volt ci...
MUSIC CHALLENGE pt.1
Harry Styles - Sweet Creature
A vonat monoton
kattogását hallgatom, miközben az ablakon bambulok kifelé semmitmondó
tekintettel. Már majdnem teljesen sötét van odakint, a tükörképem visszanéz rám,
szinte zavarba ejtő. Érzem, ahogy testem egyre jobban megfeszül, minél közelebb
érünk az állomáshoz.
Reggel veszekedtünk, megint. Úgy mentem el dolgozni, hogy abban sem voltam biztos, Ő otthon vár-e majd engem. Mostanában egyre gyakrabban nem értünk egyet és vita lesz mindenből; nem tudom merre is tartunk. Mindig is biztos voltam az érzéseimben, mostanában viszont sokszor megingok, amibe beleőrülök. Valahogy így érezhet Ő is, biztos vagyok benne. Tudom, hogy nem akar Ő rosszat, és én sem akarom Őt bántani, viszont nagyon rosszul érzem magam és mikor rá gondolok, olyan homályos és bizonytalan lesz minden. Nem akarom elveszíteni, de azt sem tudom, hogy mit kellene lépnem.
Ujjaim elhidegednek, ahogy elveszek gondolataimban. Kabátzsebeimbe dugom őket és úgy várok leszállásig. A szürke betont bámulva sétálok végig a peronon, nem törődve a rengeteg emberrel körülöttem. A gyomromba pillangók készülődnek felszállni, mikor azon kezdek el gondolkodni, mit mondjak majd neki, ha hazaérek. Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek az iszonyat rossz érzésnek; azt akarom, hogy minden rendben legyen és ne veszekedjünk többé olyan hülyeségeken, mint hogy ki szokott rendet rakni, ki szokott bevásárolni, ki szokott ezért-azért fizetni és a többi. Egyáltalán nem így képzeltem el az együtt élést, jó lenne, ha olyan lenne, mint amilyennek megálmodtam, de ilyen lenne a való élet?
- Fiatalember!
Megfordulok a kedves hangra és egy női szempárral találkozik tekintetem.
- Igen?
- Kérem, vegye meg tőlem ezt az egy szál rózsát – mutat kosarába -, ez az utolsó, ajándékozza oda valakinek.
Lenézek a kosárban árválkodó vöröslő virágszálra. Normális esetben lehet visszautasítanám, viszont valószínű ez a legkevesebb, amit ma Kyungsoo-ért tehetek.
- Rendben, mennyi lesz?
Reggel veszekedtünk, megint. Úgy mentem el dolgozni, hogy abban sem voltam biztos, Ő otthon vár-e majd engem. Mostanában egyre gyakrabban nem értünk egyet és vita lesz mindenből; nem tudom merre is tartunk. Mindig is biztos voltam az érzéseimben, mostanában viszont sokszor megingok, amibe beleőrülök. Valahogy így érezhet Ő is, biztos vagyok benne. Tudom, hogy nem akar Ő rosszat, és én sem akarom Őt bántani, viszont nagyon rosszul érzem magam és mikor rá gondolok, olyan homályos és bizonytalan lesz minden. Nem akarom elveszíteni, de azt sem tudom, hogy mit kellene lépnem.
Ujjaim elhidegednek, ahogy elveszek gondolataimban. Kabátzsebeimbe dugom őket és úgy várok leszállásig. A szürke betont bámulva sétálok végig a peronon, nem törődve a rengeteg emberrel körülöttem. A gyomromba pillangók készülődnek felszállni, mikor azon kezdek el gondolkodni, mit mondjak majd neki, ha hazaérek. Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek az iszonyat rossz érzésnek; azt akarom, hogy minden rendben legyen és ne veszekedjünk többé olyan hülyeségeken, mint hogy ki szokott rendet rakni, ki szokott bevásárolni, ki szokott ezért-azért fizetni és a többi. Egyáltalán nem így képzeltem el az együtt élést, jó lenne, ha olyan lenne, mint amilyennek megálmodtam, de ilyen lenne a való élet?
- Fiatalember!
Megfordulok a kedves hangra és egy női szempárral találkozik tekintetem.
- Igen?
- Kérem, vegye meg tőlem ezt az egy szál rózsát – mutat kosarába -, ez az utolsó, ajándékozza oda valakinek.
Lenézek a kosárban árválkodó vöröslő virágszálra. Normális esetben lehet visszautasítanám, viszont valószínű ez a legkevesebb, amit ma Kyungsoo-ért tehetek.
- Rendben, mennyi lesz?
A küszöbnél toporgok és azon gondolkodom, hogyan adjam át neki ezt a szál rózsát. A szívem kalapál, még mindig feldúlt voltam a reggeli események óta, csak az akkor elhangzott sértő mondatok kavarognak a fejemben. Én szeretem Őt. Szeretem. Ez az egyetlen dolog, amiben jelenleg a legbiztosabb vagyok. Minden rendben lesz, meg tudjuk oldani. Ezekkel a gondolatokkal játszva nyitok be a lakásba. Lerakom a cipőm és beljebb sétálok a nappaliba.
- Kyungsoo? – szólítgatom halkan, de semmi válasz.
Csend és szürkeség honol minden helységben, ahová csak benézek. Táskám lecsúszik vállamról, ott hagyom a földön. Kezem lehajlik a rózsaszállal együtt és csak bámulok az ablak felé. Hol lehet? Itt hagyott? Sosem szokott szó nélkül elmenni, még az ajtót sem zárta be. Lehet, hogy reggel annyira megbántottam, hogy elment végleg? Az nem lehet, hisz itt van mindene.
Az ajtó kinyitódik mögöttem, amire azonnal megfordulok. Kyungsoo fáradt és duzzadt szemekkel néz rám. Hallom a szívem megszakadni, mikor meglátom elszürkült lényét. Kimerültnek és élettelennek tűnik.
- Jong… - motyogja halkan.
Kezében egy fehér szatyrot tart, benne ételes dobozokkal.
- Soo-yah, annyira sajnálom, hogy olyanokat mondtam reggel… és minden nap…
- Én is nagyon sajnálom! Nem úgy gondoltam. – szemeit könnyek kezdik el beködösíteni.
Azonnal odalépek elé és szorosan átölelem. Hallom, ahogy szipogni kezd, hajába csókolok, majd eltolom magamtól, hogy szemébe tudjak nézni.
- Sose veszekedjünk, oké? – simítom le arcáról könnyeit, közeben hevesen bólogat. – Nagyon szeretlek és csak te számítasz.
- Én is téged! Megígérem, hogy keresek munkát és mindenbe segítek! - csuklik el hangja. – Ezt hoztam neked! – mutatja fel a táskát. – A kedvenc éttermünkből.
Elmosolyodok kedves gesztusára.
- Én meg ezt neked. – nyújtom át a rózsát. – Igaz, nem egy jajjangmyeon, de remélem örülsz neki.
Vigyor húzódik arcára, de olyan, amit már régen nem láttam. Megmelengeti szívem, ahogy látom a boldogságot tekintetében. Egy csókot nyom ajkaimra, én közben szorosan magamhoz húzom és soha többé elengedni nem akarom.
Na sziamia! ^^
VálaszTörlésEzer éve nem olvastam ezzel a párossal, ez most jól esett a kicsi lelkemnek. Szépen össze lett rakva, nem hiányoltam semmit, a mondatok szépen vitték a sztorit :)
Viszont lenne pár észrevételem: A második bekezdésben a "sokszor" szóból kimaradt a "z", de ez bárkivel megesik :D Szintén a második bekezdésben az egyik "Ő"-t kicsivel írtad, míg utána kétszer naggyal.
"még mindig feldúlt voltam a reggeli események óta..." nekem az az "óta" olyan furán néz ki ott, egy "miatt" jobban mutatna. (De ha mások szerint ez így jó, akkor ne haragudj, lehet csak nekem bántja picit a szemem :D
Összességében tetszett, nem tudok nagyobb hibába belekötni, mert nem volt! :D
Várom, hogy a következő körben is olvassak tőled! ^^
Szia! Köszi az észrevételeket, máris javítom az elírásokat, sajnos van, hogy hiába olvasom át 10x van, hogy már nem látja meg a szemem a hibákat xD Köszönöm, hogy írtál, jól esik a véleményed ♥
TörlésSzia, ide is megérkeztem! ^^
VálaszTörlésLáttam egy elírást, még valahol az elején a novellának. A "sokszor"-ból kimaradt egy "z".
Engem egy kicsit megzavart, hogy a párbeszédben egyszer kötőjelet, egyszer pedig gondolatjelet használtál.
Illetve párbeszédhez kapcsolódóan a párbeszédek helyesírása szerint akkor nem kell pont, ha a kommentár nem alkot egymagában egy értelmes mondatot. Pl.: "– Én sem szeretem a tejet – mondta a velem szemben ülő férfi." Illetve itt egy példa arra is, amikor pont van a mondat végén. "– Én sem szeretem a tejet. – A férfi elővette a narancslevet, majd öntött magának és nekem is." Itt, mint láthatod a kommentár egymagában is értelmes, ezért nagybetűvel kezded, új mondatként, mert önálló. Ha pedig ugye nagy betű, akkor kell a pont elé, amivel lezárjuk az előző mondatot. És megjegyezném, hogy én itt nem kötekedni akarok, csak gondoltam leírom, hogy a helyes központozás szerint, hogy néz ki helyesen egy párbeszéd. Dicséretes, hogy amikor a kommentár a mondatba ékelődött be tudtad, hogy kell a vessző és, hogy hova kell. Kevesen tudják csak, így ezzel engem feldobtál ^^
Ezeken kívül nem találtam semmi más hibát. Vagy bármit, amibe bele tudnék kötni (:D). Élvezet volt olvasni. Egy számomra rég nem látott KaiSoo ship még inkább feldobta a kedvem. Személy szerint, nekem bejön az írásmódod/fogalmazásod, mert olyan könnyed, és nem bonyolítod túl a mondatokat. Maga a történet is tetszett. Szomorúan konstatáltam első olvasásnál, amikor a végére értem, hogy "Máris vége?". Olyan jól megírtad, hogy én még vártam volna egy jó kis folytatásra.
Csak így tovább! Következő körben is szívesen olvasok tőled! További sok sikert! ^^
Szia! Köszönöm, hogy szántál rám időt és leírtad mindezt, a párbeszédekkel mindig is bajba voltam, sosem voltam benne magabiztos, ezért inkább mindig úgy hagyom, ahogy van, de megpróbálok javítani rajta a következő körben TT^TT
TörlésÖrülök, hogy tetszett, leginkább én is olyan irományokat szoktam olvasni, amik könnyedek és nem túl bonyolultak, hanem amolyan "magába szippantósak", nem tudom hogy is fejezzem ezt ki :'D Ezért mikor írok, szerintem már önkéntelenül erre törekszem :') Várlak vissza legközelebb is ♥
Szia!
VálaszTörlésMgérkeztem hozzád, és befejezve az olvasást, hát elég rossz emlékeket hívtál a felszínre. xd Elhidegülő kapcsolat, oh igen. Az első bekezdést olyan mélyen éreztem a négy évvel ezelőtti Zsófikát magam előtt látva, hogy az szörnyű. Szóval valószínűleg sikerült elég jól átadnod az érzést.
Látom a központozást előttem már megemlítették, én is még tanulófélben vagyok, nem mindig tudom, hogy mit hogyan kell, de elég jó egyszerű magyarázatok vannak a neten, szerintem nem árt átfutni egyen, nekem sokat segített. Nem vagyok egy nyelvtan náci, ahogy elolvastam nm igazán ütött szemet semmilyen hiba, és nem volt kellemetlen olvasni a szórendeket, úgyhogy a nyelvtan részét én nem feszegetem tovább, biztosan akad olyan aki jobban rá fog menni és többet is tud róla.
Aranyos kis történet volt, szerintem a tiéd az első happy enddel záródó és ez most jól esett a lelkemnek, frissítő volt. Csak így tovább :3
Szia! Köszi, hogy írtál, kicsit sajnálom is meg nem is, hogy rossz emlékeket idéztem elő, valószínű akkor tényleg sikerült átadnom azt, amit szerettem volna :'D
TörlésIgen a nyelvtan része elég necces, legközelebb tényleg át kellene néznem egy pár dolgot xD
Szia! Üdv a challengben! uwu
VálaszTörlésNagyon aranyos kis szösszenet volt, személy szerint nekem nagyon tetszett. Az elején kicsit meglepődtem, hogy jelenben írsz, nagyon ritkán olvasok jelenben, de pár mondat után hozzá is szoktam, szóval egyáltalán nem zavart. :D Az egyetlen kis bibi, amit észrevettem, hogy "A szívem kalapál, még mindig feldúlt voltam a reggeli események óta, csak az akkor elhangzott sértő mondatok kavarognak a fejemben." Itt hirtelen a mondat közepe átcsapott múltba. :D (Aztán lehet ez így amúgy helyes, csak nekem szúrta a szemem >~<)
Nagyon szimpatikus így elsőre az írásmódod, szépen tagoltad az egészet és a karaktereket is megkedveltetted velem, még ilyen rövid idő alatt is. :D Külön tetszett, hogy a karakterek érzéseit nagyon szépen ki lehetett venni abból, hogy hogyan reagáltak, kis cukik voltak mind ketten. Kár, hogy a valóságban sokan nem hajlandóak belátni, ha tévedtek, örülök a happy endnek! uwu
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a következő körben is!♥
Sziaa!!^^
VálaszTörlésHúú, nagyon régen, és nagyon keveset olvastam KaiSoo ficit, annyira sosem voltam nagy fan, de egy időben nagyon szerettem és mindig kis kellemes érzés fogott el velük kapcsolatban, ez most is így volt. Tényleg nagyon kellemes volt olvasni, mégha az eleje szomorúan keserű volt. Nekem tetszett, ahogyan a hosszú vonatutat használtad fel a gondolatainak bemutatására, miközben kifele bambult az estébe - ezt én is szeretem a hosszú vonat és buszutakban, akkor tudnak a gondolatok rendeződni és sok esetben még megoldásra is lelni. Az érzelmek is átjöttek nekem az egyszerű, mindennapi élethelyzetből kiragadott vitatémákkal és az őrlődésével, hogy vajon lesz-e otthon valaki. Kétségbeesett és bizonytalan volt, ami ebben a helyzetben nem is lehet másképp. A rózsás jelenet tetszett, amikor megvette a nénitől. Nagyon sok ilyen van, hogy meg akarnak vetetni a vonaton meg máshol valamit, de ez olyan szimpla és tiszta volt. Az idős néniktől/bácsiktól szeretek vásárolni aluljárókban s, akik szimpatikusnak tűnnek, jó érzés volt ezt olvasni. :)
Amikor hazaért és azt hitte, nincs ott senki, egy kicsit meg is ijedtem, átéreztem a szomorúságát, átjött a sorokból, a környezet leírásából, Jongin testbeszédéből. Egy percre el is hittem, hogy nem megy haza. ;;; De igen! Megnyugtató volt olvasni, ahogy megbeszélték a problémájukat és a rózsaszál is megtalálta gazdáját, uw. Aranyos volt a befejezés, örülök, hogy happy lett.
Tetszik az írásmódod is, szépen, érthetően írsz, de mégsem az a legegyszerűbb, hanem a jelzőkkel is játszol, és ezt szeretem. Próbáltam észrevenni az esetleges hibákat is, de lehet már javítotad, amiket a többiek említettek vagy csak én voltam figyelmetlen, de egy apróságon kívül nem találtam mást - és ez is csak értelmezés kérdése.
"A szívem kalapál, még mindig feldúlt voltam a reggeli események óta, ..." - Itt szeritnem a feldúlt voltam az nem múlt, hanem jelen időben kéne, hogy legyen, mert a többi is jelen és még mindig feldúltnak érzi magát. De ezekben én se vagyok pro, csak ez a megérzésem. :D
Röviden XD ennyi lennék, köszönöm, hogy olvashattam! Várom a következő körös novelládat is! ^^
Szia! Úr Isten, köszönöm, hogy ennyit írtál nekem, sokat jelent minden észrevétel o3o❤️ Nagyon boldog vagyok mindig, mikor sikerül átadnom minden érzelmet, amit elképzeltem és amit akartam, örülök, hogy neked is sikerült átérezned Jongin helyzetét! Szeretek a mindennapi dolgokból mély és könnyen átérezhető érzelmeket kihozni, én is ezt élvezem a legjobban, mint olvasó és író :) Még egyszer köszönöm, hogy írtál, várlak vissza!❤️
TörlésSzia!^^
VálaszTörlésElőször is, üdv neked is a challengben!
Már eleve örömmel fogtam neki az olvasásnak Kaisoo miatt, nem is tudom, hogy itt e már valaki velük a challenge során :D
Nekem nagyon tetszett, ahogy egy ilyen igazából teljesen hétköznapi jelenetet milyen szépen tudtál ábrázolni. Végig tetszettek a leírások, meg ahogy a kapcsolatukat írtad le.
Én egyébként úgy értelmeztem, hogy Kyungsoo valamiért egyáltalán nen dolgozik csak otthon lébecol, és ha valóban így gondoltad te is akkor azért tök jogos vita folyt köztük :D persze ehhez egy sokkal hosszabb és részletesebb sztori kéne, hogy ilyeneket lehessen feltételezni xd.
Összességében nekem nagyon tetszett, a vége is nagyon aranyos volt, úgy örültem, hogy kibékültek!
Örülök, hogy csatlakoztál a challengehez, a következő körben találkozunk!^^
Szia! Mindig örülök, ha rajtam kívül más is szereti a KaiSoo-t vagy igazából bármilyen EXO párost*^*
TörlésIgen egy szösszenetbe nehéz belezsúfolni egy teljes történetet úgy, hogy ne legyen hiányérzet a végén, pont azt szerettem volna kihozni belőle, amit mondtál, vagyis hogy Kyungsoo nem igazán “értette még meg” az együtt élés fogalmát, Jongin sem igazán, mivel mindkettőjüknek ez az első alkalom, hogy a párjukkal összeköltözzenek, ezért persze vannak köztük komoly és komolytalan viták és ezuttal nem a főhőst szerettem volna a “okolni” a vita végett, hanem egy kicsit Kyungsoo-t, aki egy picit (csúnyán fogalmazva) lustának tűnhet, de igazából lefoglalja a munkakeresés és semmi mással nem foglalkozik, beleértve Jongint is, akit kicsit elhanyagolt az utóbbi időben. “Röviden” ennyi talán :D
Köszönöm, hogy tetszett az írásom, várlak vissza a következő körnél <3
Sziaaa!
VálaszTörlésEletemben eloszor olvastam Kaisoo akarmit, ugyhogy ez egy uj elmeny volt. Eloszor merges voltam, mondom Jonginah mit csinaltal, de aztan mikor emlitetted, hogy Kyungsoo nem dolgozik rajottem, hogy hat jogos volt a veszekedes. Ettol fuggetlenul valamiert nekem ugy jott at, hogy talan Kyungsoot jobban megerintette a dolog, mert sirt, vagy csak konnyebben sir mint Nini. Nagyon jol leirtad Jongin testbeszedet, nekem az tetszett nagyon. Jajjj, amugy olni tudnek egy jajjangmyeonert, azert meg plane, ha Jongin hozan xD Egyebkent nekem uj volt a Jong megszolitas is Jonginra :D
Ami nekem feltunt, a fentebb emlitetteket nem fogom megemliteni - amugyse mindet vettem eszre lol -, de en ugy lattam, hogy nem minden es ele tettel vesszot, ahova szerintem kellene, viszont ebben en se vagyok egy nagy huszar, mert ez egy nagyon nehez dolog, de azert jo neha neha utana olvasni.
Ezen felul: "A gyomromba pillangók készülődnek..." - itt lemaradt az n a gyomromba vegen
"...és soha többé elengedni nem akarom." - itt pedig nekem nagyon fura a szorend.
Olyan szepen es szorakoztatoan irtad le ezt a teljesen hetkoznapi jelenetet, meglepett, mert anelkul is elvezheto volt, hogy barmi nagy dolog tortent volna. Ugyhogy szep munka!
Koszonom, hogy olvashattam, es remelem, hogy kapok meg Jongint a jovoben is uwu
Szia!
VálaszTörlésNagyon örülök neked, már sajnos idejét sem tudom, mikor olvastam tőled. De arra emlékszem, hogy mindig tök lelkesen olvastam az írásod, mert annyira jól átadtad az érzéseket, ez most sem változott. Sajnáltam Kaisoot, aztán velük örültem ^^
Remélem azért, hogy fogunk tőled nagyobb terjedelemben olvasni, mert ha jól emlékszem te is szoktál hosszabban írni, na meg olyan komplex novellákat osszehozol, hogy az irigylésre méltó.
Örülök, hogy részt veszel a challengeben, sok sikert kívánok és már alig várom, hogy újra olvashassak tőled ^^
Szia! Mindig jó olyanokkal találkozni, akik még emlékeznek rám :,) TT0TT
TörlésMég rendesen vissza kell rázódnom az írásba, de azért is jelentkeztem a challengre mert nagyon hiányzott és jó lenne újra részt vennei ebben a közösségben :)
Mindenképpen fogok hosszabbakat is írni, most hogy mondod és ahogy ezt a kommentet írom, már alig várom a többi fordulót és hogy mi mindent tudok majd kihozni magamból ^^ Örülök, hogy visszataláltál a blogomra és hogy itt találkozunk megint, visszavárlak legközelebb is!❤️
Halii!^^
VálaszTörlésAnnak ellenére, hogy a hétköznapokból ragadtál ki egy pillanatot, nekem tetszett :D Nem volt benne unalmas rész, felesleges mondatok, csak a lényeg, mégis kerek volt a történet. És az érzelmek. Az a kétely, hogy milyen módon fognak beszélni egymással a reggeli vita után, átérezhető volt. És happy end lett :DD Mikor ezt elolvastam, szinte megkönnyebbülés volt xD
Azt a pár apró hibát a többiek már elemezték, nem írom le én is, ha nem haragszol meg^^
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia^^
VálaszTörlésSokat olvastam régen tőled, úgyhogy nagyon örültem, amikor megláttam a neved a jelentkezők között. Ráadásul KaiSoo-val írtál, ami egy másik nagy boldogság. Én is nagyon szeretem őket (együtt és külön is)
Tetszett, hogy a vonaton indult a történet. Én is annyi mindent szoktam átgondolni utazás közben, akár még a következő sztorimat is ott találom ki.
A szomorú indítás miatt féltem, hogy a vége is szomorú lesz, úgyhogy borzasztóan örültem a happy endnek, hisz eleve boldog vég hívő vagyok, és a többség általában inkább szomorú végűt ír.
Egy hétköznapi témát dolgoztál fel, mégis élvezetesen vitted végig a fonalat. Jól átadtad azt a bizonytalan érzést, amikor egy veszekedés után félve mész haza, mert nem tudod, mire számits. Örültem, hogy Jongin még egy rózsát is vett, mert nagyon szeretem a virágokat, és egyetlen szál sokszor sokkal többet ér egy hatalmas csokornál. Tetszett, hogy ezt a jelképes egy szálat választottad egy nagy csokor helyett.
Az nagyon rossz lehetett Jonginnak, hogy nem találta otthon Kyungsoo-t, de szerencsére hamar megjött. Tőle meg az volt aranyos, hogy kaját hozott.
Ismerős az az érzés, amikor tökre szereted a másikat, mégis sokat veszekedtek minden apróság miatt. Bár persze jogos, ha kiakadsz valakire a folytonos rendetlenség miatt, vagy azért, mert nincs munkája, de a lényeg, hogy utána megbeszéljétek, és kibéküljetek.
Édes volt Jongin, hogy azt mondta, soha többet ne veszekedjenek. Ez szinte lehetetlen főleg egy hosszú kapcsolatban, de lényeg, hogy mindig béküljenek ki utána.
Én is csak azt a hibát tudnám megemlíteni, hogy a feldúlt voltam helyett vagyok lenne a helyes forma, de ezen kívül jó volt a fogalmazás módod szerintem.
Várlak a következő körben! És én is szívesen olvasnék tőled hosszabb terjedelemben.
Sziaa
VálaszTörlésNem igazán vagyok még otthon a vélemény írásban, de azért megróbálom kifejezni magam. Tetszett a történet nagyon kis aranyosnak találtam. Számomra teljesen áttudtat adni azt ahogy a kapcsolat romokból, újra felépült. Ezt a párost én valahogy sosem shippeltem, de egy kicsit sikerült velem megkedveltetned. A hibákat nem említem meg, mert nekem is rengeteg van és úgy is taglalták már a többiek!
Köszönöm, hogy olvashattam! ❤️
Szia!
VálaszTörlésTe jó ég, mikor olvastam utoljára ezzel a párossal? Szerintem évekkel ezelőtt volt, és mindig a régi exo-t jutattja eszembe, az eredeti párosításokkal XD Jaj, végre valami, ami nem olyan szomorú! Oké, ez is keserédes volt, de olyan boldog voltam, mikor kibékültek! SZerintem jól ábrázoltad, hogy milyen az, amikor egy párkapcsolatban összevesznek, de szeretik egymást annyira, hogy a nap végén haza térve egymás karjaiban kötnek ki. Nincs olyan párkapcsolat, ahol ne lenne veszekedés, de szerintem azok is szeretetből vannak - na, ahol már durvák vannak, ott nem!
"Egyáltalán nem így képzeltem el az együtt élést, jó lenne, ha olyan lenne, mint amilyennek megálmodtam, de ilyen lenne a való élet?" - Ez a mondatod az egész novellád mondanivalóját leírja, szerintem. Ügyes vagy!
Köszönöm, hogy olvashattam!