MUSIC CHALLENGE pt.2 Call me Karizma - Nails - Megjöttünk. – jelentettem ki, mikor leállítottam a motort a ház előtt. - Bejössz, ugye? - kérdezte lomhán. - Most nem. Menj, fürödj le és aludj. - utasítottam kissé. Fejét lefelé lógatta, szemeivel nagyokat pislogott. - Jól vagy? - Ühüm. - nyöszörögte. Hiába mondtam neki, mit tegyen, továbbra is csak derekamat szorongatta, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki egyhamar el fog ereszteni. Tudtam, hogy segítenem kell neki, mint mindig, mikor így kiüti magát. Kioldoztam magam kötelékéből, majd leszálltam a járműről és vállam fölé kulcsolva bal karját, próbáltam őt is leemelni. - Minseok most mérges rám? - kérdezte halkan. - Dehogy! - álltam meg a mozdulat közepén. - Sosem lenne mérges rád. - De már megint… berúgtam. Sóhajtottam egyet, majd az ő lábai is végre a földet érték. - Ha továbbra sem hallgatsz másokra soha, akkor ezután is be fogsz. Válaszul egy nagyot nyöszörgött, közben már az ajtó felé vettem vele az irányt. Kis termetét könnyű volt ci...
-
Biztos vagy benne?
- Yeol…
- Tényleg akarod?
- Chanyeol…
- Nem muszáj megtenned-
- Chan-
- Várhatunk még egy ki-
- Chanyeol! – emelte fel a hangját.
- Mi-mi-mivan?!
Az említett Chanyeol és általa nagyon
szeretett barátja, Kyungsoo, éppen a fürdőszoba kellős közepén ácsorogtak. A
jóval magasabb és termettebb Chanyeol aggódva szorította a kisebb vállait, míg
az egy pontra koncentrált.
- Nem kell neked megtenned…
- Mondtam, hogy megoldom.
Nagy mizéria közepette Kyungsoo azzal
volt elfoglalva, hogy minél hamarabb végezzenek és folytathassa vacsoráját, de
Chanyeol továbbra sem tudta befogni a száját.
- Áh, ez túl nagy!
- Én mondtam, hogy hatalmas, de nem
hittél nekem!
Kyungsoo csak legyintett egyet és a
kezébe vette a szerszámot.
- Óvatosan!
Az alacsonyabb könnyedén a fürdőkád
szélére csapott a hirdetőújsággal, de a – Chanyeol elmondása szerint –
hatalmas, fekete izmos lábú pók ekkor a fénysebességet meghaladva akkorát ugrott,
hogy Chanyeol mellkasán landolt. Eddig Kyungsoo háta mögött bújt meg, de közelebb
lépett, mikor az meglendítette karját, hogy lecsapja a nem túl szép, de
ártatlan ízeltlábút. Chanyeolban megfagyott a vér, mikor mind a kicsi nyolc
lábat megérezte bőrén. Akkorát sikoltott, hogy talán még szomszédban is
hallották. Kyungsoo el se tudta képzelni, hogy hova lett a kis állat, de mikor
meglátta Chanyeol eltorzult arcát, már sejtette. Felé fordult és az összecsavart
újsággal a kezében kezdte el az idősebbet paskolni.
- Szedd le, szedd le! – kiabálta magasabb
hangon, miközben szüntelen kapálózott.
A kis lény pedig fel s alá járt
felsőtestén.
- Maradj már nyugton! – csapkodta, ahol
csak érte.
Egyszer csak a pók már a földön volt,
kissé elkábulva, de még élt, Chanyeol viszont nem hagyta abba az ugrándozást.
- Elég, elég! Ott van a szőnyegen! –
fogta le az idősebbet.
- Hol, hol?! – kapkodta a levegőt a sok
kiáltozástól.
- Ott! – mutatta.
- Fúj! – mondta enyhe fintorral az
arcán, miközben papucsával rálépett, ezzel kioltva a rendbontó életét.
- Nem hiszem el, hogy egy pók miatt
ekkora hisztit kellett csapnod… - kezdte Kyungsoo pár másodperc múlva.
- Én mondtam, hogy várjunk, amíg Minseok
hazaér!
- Ezt elmondom mindenkinek. – sétált ki
az ajtón, ott hagyva Chanyeolt egy szál törölközőben.
-
Én is szeretlek!
Na kész, végem, ennyi volt, ez kegyetlen! :D
VálaszTörlésElképzeltem, ahogy Park Chanyeol a szó legszorosabb értelmében VISÍT, nekem túl sok, röhögőgörcsöt kaptam. XDDDD
Kyungsoo hozta a formáját, de mégis megbújt a háttérben az a bizonyos szeretet és kedvesség, a végszó pedig annyira édes ~
Szegény pókot meg még sajnáltam is :c
Nagyon jól írod a történeteidet, oda vagyok értük és remélem, még rengeteget olvashatok tőled!
Hwaiting ~