A kocsimosó fiú (+18)

          Sehunnal leparkoltunk a benzinkútnál, hogy lemosassuk az anyja kocsiját, mert csak úgy jöhet el este bulizni. Ezt általában minden hétvégén meg kellett tennünk, ha azt akartuk, hogy elengedje szegény gyereket bárhová is. Vagyis, ez csak akkor van, ha én hívom el, mivel szerinte rossz hatással vagyok a fiára, de ez Sehunt nem igazán érdekli, ezért továbbra is kitart, mint hűséges legjobb barátom és belemegy minden hülyeségbe, amit kitalálok. Ezúttal nem terveztem semmi törvénybe ütközőt, viszont mikor megint megláttam a jóképű kocsimosó srácot, kedvem támadt volna törvénytelen dolgokat művelni vele.

- Baek, nézd csak ki van ott!

Sehun tudta nagyon jól, hogy mennyire bejön nekem, ezért mindig ezzel piszkált, ahányszor idejöttünk.

- Hidd el, már jóval hamarabb észrevettem, mint te. – behúztam a kéziféket, de még nem szálltam ki, mert abban reménykedtem, hogy a segítségemre siet azzal a hosszú slaggal a kezében.

Tudomásom szerint csak pár hete dolgozik itt, de nekem egy pillanat is elég volt ahhoz, hogy rendesen beleszeressek. Úgy értem, ezt nem nevezném szerelemnek, csupán vonzalomnak, mégpedig elég erősnek. Hihetetlenül jól nézett ki, pont az esetem volt – magas, szálkás, kedves tekintetű, magabiztos, a szexi mély hangja pedig csak tett rá még egy lapáttal.

- Nem szállunk ki? – kérdezte Sehun, miközben lassan kikapcsolta biztonsági övét.

- Várj már! – kapálóztam. – Azt akarom, hogy ide jöjjön.

- Hogy megint flörtölhess vele, amíg én itt ülök felesleges harmadikként?

- Csak két percet adj! Ennyit megérdemlek, neked amúgy is ott van Kyungsoo.

Felsóhajtott, majd hátradőlt az ülésben és csak nézett ki a fejéből. Eközben a jóképű magas fiú megindult felénk.

- Úr Isten, máris jön! Jön! – paskoltam meg Sehun combját az izgatottságtól, közben éreztem, ahogy az arcomba szökik az összes vérem.

Remegett a lábam a kuplungon, ahogy szemem sarkából láttam felénk közeledni. Valahogy mindig olyan ideges leszek, ha meglátom, pedig sosem szoktam így viselkedni. Általában én vagyok az, aki magabiztos és zavarba hozza a másikat, viszont ha ő van a közelemben, akkor olyan, mintha teljesen elgyengülnék.

- Sziasztok, segíthetek? – hajolt le az ablakhoz, hogy körülbelül harminc centi legyen az arcunk között.

Felé fordítottam a fejem és belebámultam azokba a gyönyörű, sötét, nagy szemeibe. Éreztem, ahogy még jobban cserben hagyott a testem; alig kaptam levegőt a boldogságtól. Már két hete azon gondolkodtam, hogy próbáljam-e felszedni, vagy inkább csak továbbra is a távolból vágyódjak utána.

- I-Igen… - elcsuklott a hangom, ahogy próbáltam válaszolni, de gyorsan megköszörültem a torkom, és erőt vettem magamon. – Segítenél lemosni a kocsit?

- Persze.

Úgy mosolygott, mintha teljesen tisztában lenne azzal, hogy eszméletlenül bejön nekem. Mondjuk ezt nem lehetett nem észre venni, de ettől még hülyébben éreztem magam. Felegyenesedett majd elsétált valahova.

- Na? – fordult felém Sehun.

- Azt hiszem, mindjárt elájulok… - vettem egy nagy levegőt.

- Te teljesen kész vagy. – nevetett.

A kormány mögül figyeltem, ahogy a magas srác a szélvédőt mossa, mivel Sehun többnyire csak a telefonját nyomkodta. Azon kattogott az agyam, hogy mit kellene neki mondanom, amiből talán rájöhetnék, hogy én is tetszem neki. Nem volt egyszerű és nem is volt sok időm, úgyhogy valamit gyorsan ki kellett találnom. Nekem kell ez a srác, és amit Baekhyun akart, azt Baekhyun meg is kapta.

- Kész is. – mondta, miután visszatette a vödörbe a habos kefét.

Ismét az ablakomhoz sétált én pedig odaadtam neki két papírpénzt.

- Ezt nem fogadhatom el – mondta, miután meglátta -, ez jóval több, mint amennyibe kerül.

- Tedd el, senkinek nem kell megtudnia. – kacsintottam halványan. Nem is voltam benne biztos, hogy észrevette.

Idő közben sikerült egy kicsi lenyugodnom és előhoznom a magabiztos, pasizós énemet.

- Köszönöm szépen. – vigyorodott el. Annyira mese szép…

Már fordult is volna meg, hogy folytassa az előbb elkezdett munkáját, viszont én már az előbb eldöntöttem, hogy ma nem hagyom annyiban.

- Hé! – erre Sehun is felkapta a fejét.

A jóképű srác pedig visszasétált hozzám.

- Nem lenne kedved este eljönni velünk bulizni?

- Tessék?! – kérdezték mindketten meglepődve.

Sehunra sandítottam, hogy segítsen egy kicsit.

- Ja, igen… - hajolt közelebb, közben próbált valamit rögtönözni. – Nincs messze a hely, innen három háztömb, a Midnight, ismered?

- Azt hiszem igen…

- Eljössz, ugye? Megívlak egy italra. – mosolyogtam a lehető legcsábosabban.

- Persze… Oké, ott találkozunk. – villantotta meg még egyszer hófehér mosolyát, majd zsebre tett kézzel elsétált.

- Hallottad ezt?! Úgy izgulok! – úgy vigyorogtam, hogy a szám sarkai majdnem a füleimet érték.

- El sem hiszem, hogy kikezdtél a benzinkutas sráccal.

- Ne mondd, hogy nem nézted ki belőlem… - emeltem meg egyik szemöldököm, közben beindítottam a kocsit.

- Igaz, nem is értem miért lepődtem meg.

        Már majdnem éjfél volt, én pedig kint ácsorogtam Sehunnal az épület hátsó bejáratánál, mert már annyira leitta megát, hogy minden más kikívánkozott belőle.

- Sehun, ne csináld ezt, már alig állok a lábamon… - nyöszörögtem, miközben az inggallérját húztam hátrafelé.

Már fél órája, hogy kijöhettünk, azóta is csak itt szédelgünk és várom, hogy jobban legyen. Én is éreztem, hogy becsiccsentettem egy kicsit, főleg, mikor kijöttünk a friss levegőre, de addig nem akartam elkészíteni magam, amíg a ma esti partnerem meg nem érkezik. Egész este őt lestem, na jó, nem akartam annyira feltűnő lenni, ezért eddig még csak egyszer hoztam szóba Sehunnak, és egy ismeretlen srácnak, aki megpróbált meghívni egy italra. Vajon mikor fog végre megérkezni? Egyáltalán eljön? Annyira meggyőzőnek tűnt, mikor mondta, hogy itt lesz, viszont lassan éjfél és még sehol sincs. Vagy lehet, hogy már itt van, de mivel én itt kint vigyázok Sehunra, még nem találkozhattam vele? Hirtelen eszembe jutott, hogy mi lehet, ha tényleg így van, végtére is már kint vagyunk egy ideje. Sürgősen be kellett vinnem Sehunt és leültetni, hogy meg tudjam keresni.

- Sehun, menjünk be, fázok. – füllentettem.

- Miért?

- Mit miért? Most mondom, hogy fázok. – néha egy kicsit összegabalyodott a nyelvem a számban, de még mindig nem voltam annyira durva, mint Sehun barátom.

- Nem azt… hanem… miért fázol?

- Mi-Mivan? – kérdeztem vissza magasabb hangon.

Mikor észleltem, hogy igazából össze vissza beszél, csak simán belé karoltam és bevezettem ahhoz a boxhoz, ahol eddig is ültünk. Szótlanul letette fejét az asztalra, szerencsénkre senki sem bámult meg minket. Abban a pillanatban, hogy szabaddá váltak a kezeim, tekintetemet a tömegre szegeztem és szemeimmel egy bizonyos személy után kutattam, viszont sehol sem láttam. Többször is végigpillantottam minden arcon, amennyit csak látni véltem, de egyik sem az övé volt. Kissé elszomorodtam, de nem engedhettem, hogy ez elvegye a kedvem a bulizástól. Azzal biztattam magam, hogy még nincs vége az estének, és még bármikor megérkezhet. Felvettem az asztalról a félig teli poharam és lehúztam az összes bort ami benne volt. Sejtettem, hogy Sehun egy ideig nem fog onnan felkelni, ezért nyugodt lelkiismerettel indultam meg a mosdó felé.

Ajánlott zenék (sorba):

https://www.youtube.com/watch?v=4IEL4_P62jQ

https://www.youtube.com/watch?v=HkKKzTQGCmk

https://www.youtube.com/watch?v=_madnPGRIg4

        Éppen lenyitottam volna a kilincset, mikor két srác rontott ki, kicsit arrébb lökve engem. Túlságosan becsiccsentve éreztem magam ahhoz, hogy érdekeljen, ezért csak megfogtam az ajtót, mielőtt az becsapódott volna és beléptem a mosdóba becsukva magam mögött a nyílászárót. Idebent is lila, kék és pink színű lámpák voltak, ezért azt a hatást keltette az egész helyiség, mintha el sem hagytam volna a táncparkettet. A mosdókagylóhoz sétáltam, hogy megnézzem magam a tükörben, viszont mikor felemeltem a fejem, másvalakire barangolt a tekintetem. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg őt látom, vagy már annyit gondoltam rá, hogy odaképzeltem magam mellé. Egyenesen a szemeimbe nézett, mintha meglepődött volna, de mosolygott.

- Te…? – leheltem.

- Szia… - mély hangja visszhangozott a kis helyiségben.

- Azt hittem nem jössz el. – fordultam immár felé és úgy néztem szemeibe.

- Azt hittem te nem jössz el.

A számban egy pillanatra összefutott a nyál, ahogy feszülős fekete bársonyingjére tévedt a szemem. Újra éreztem az alkoholt a számban, és a bizsergést a mellkasomban. Szívdöglesztő volt, az már egyszer biztos; természetes enyhén göndör fürtjei eltakarták homlokát, de annál jobban kiemelték szemeit és csókolni való rózsaszín ajkait. Lassan visszavezettem tekintetem szemeibe, csak ott állt előttem és meg sem szólalt. De miről is beszélhetnék, hiszen most találkozunk először másmilyen közegben.

- Egyedül vagy? – kérdeztem végül.

- Nem, egyik barátommal jöttem, de csakis miattad.

- Tetszem neked? – tettem fel egyenesen a kérdést, amire majd’ meghaltam, hogy tudjam a választ.

- Nagyon.

Nem is hezitált, azonnal a tudtomra adta, ami nagyon imponált. Minden megvolt, amit akartam – ő és én, egyedül egy szórakozóhely mosdójában és ráadásul kölcsönös a vonzalom. Közelebb léptem és hirtelen, de lassan és megfontoltam csókoltam meg ajkait, megmutatva neki az enyémek borvirágos zamatát. Utána nem távolodtam el túlságosan, azt akartam, hogy erre is válaszoljon. Derekamra simította markáns tenyereit és közelebb húzott még egy puha csókra. Karjaira szorítottam ujjaimat, mert hirtelen a bizsergés mintha megháromszorozódott volna. Elváltunk egymástól és csak néztünk egymás szemeibe, de nem tartott néhány másodpercig se, mivel megragadtam bal csuklóját és magammal rántottam a legszélső vécébe. Én akartam őt a falnak nyomni és addig csókolni, amíg le nem szakadnak az ajkaim, de ő erősebb volt, ezért az én hátam végezte a hideg csempén, ami ugyan csak, megint imponált. Nem tagadom, egyáltalán nem vagyok szent és ártatlan, viszont ilyet egy másik ember iránt még nem éreztem. Egyáltalán nem szerelem volt, hanem valami még annál is jobb.

        Ajkaim után áttért a nyakamra, ami egy nagyon erős gyengepontom volt, ezért végig szaladt a hátamon és karjaimon a hideg, valamint még lehet, hogy egy kis hang is elhagyta a torkomat.

- Hogy hívnak? – lihegtem csukott szemmel a falnak támasztva a fejem.

- Chanyeol.

Chanyeol…

- És téged? – ismét tekintetemet kereste, miután felnézett inggalléromból.

- Baekhyun.

- Baekhyun… - ízlelgette nevemet simogató mély hangján, ami esküszöm a legszexibb dolog volt a világon. – Mik a terveid ma estére?

- A mosdóban smárolni egy fantasztikus sráccal.

- Tényleg? Képzeld, nekem is. – mosolygott.

- Ó, hallgass már!

Kissé ellöktem magamtól, hogy le tudjam ültetni a vécé ülőkére és bele tudjak huppanni az ölébe. Azonnal a fenekemre markolt, közben én már vadul folytattam elkezdett csókolózásunkat. Éreztem a nem olyan rég elszívott cigaretta és a boros kóla utóízét ajkain, ezek pedig csak még jobban beindítottak, ami a körülményeket tekintve nem éppen volt szerencsés.

- Annyira jól nézel ki. – suttogta ajkaimra szenvedélyesen.

Belemarkoltam fürtjeibe és hátrahúztam fejét, hogy ezúttal én tudjam megjelölni a füle mögött és a nyakán. Felhörgött, mikor lejjebb értem, majdnem vállához és enyhén bőrébe csíptem fogaimmal.

- Kellesz nekem… Nagyon. – leheltem fülébe, közben nadrágon keresztül összedörzsöltem ágyékunkat, mire egy jóleső szisszenést hallatott.

- Azt hiszem, tehetek valamit az ügy érdekében. – mart ajkaim után.

- Hány éves vagy? – kérdeztem hirtelen.

- 25… - állt meg egy pillanatra.

- Én is. Melyik hónapban születtél?

- November.

Elvigyorodtam.

- A hyungod vagyok. – húzódtam ismét közelebb ágyékához, miközben beleharaptam alsó ajkaimba.

Úgy tűnt, hogy elsőre megértette, mit akarok ezzel mondani, mert azonnal belement a kis játékomba. Közelebb húzott tarkómnál fogva és vadul csókolni kezdte a fülem, a nyakam és az immár félig fedetlen vállam.

- Kérlek, segíts rajtam, hyung.

A lehető legmélyebb és „leglábbizsergetőbb” hangján suttogta ezeket a szavakat a fülembe, amiktől libabőrös lett az egész testem. Elengedtem egy sóhajt, ahogy combom belső részére simította meleg tenyerét, közben meg sem fordult az a fejemben, hogy esetleg abba kellene hagynunk. Őt akartam, az év minden napján.

- Könyörögj még. – kérleltem, majd egy újabb csókba erőszakoltam és hajába túrtam.

- Kérlek, hyung… - hörögte, miután ajkaimba harapott.

Nem bírtam tovább húzni a saját agyam, elkezdtem kicsatolni nadrágja övét és alig vártam, hogy végre tényleg az enyém legyen, közben ő az én farmerom gombjaival volt elfoglalva. Miután végre kiszabadítottam a lényeget, felálltam, hogy egyik lábamról lehúzzam a nadrágom és az alsóm, majd gyorsan vissza is ültem eddigi helyemre.

- Szóval itt akarod? – kérdeztem, miközben lassan le-fel mozgattam rajta vékony ujjaimat.

- Csak te számítasz, hyung. – suttogta alig hallhatóan, és már a sokadik csókra rántott magához.

Közelebb húzódtam, és óvatosan leereszkedtem, végig arcizmai rezdüléseit figyelve, és ahogy lassan eltátotta ajkait, pilláit pedig lehunyta. Felsóhajtottam, ahogy végigbizsergett az alsó testem; erre vágytam, amióta csak megláttam Chanyeolt, és most itt van; itt ül alattam és ebben a pillanatban én tettem boldoggá.

- Istenem, annyira jó! Kérlek, mozogj, hyung. – erősen fenekembe markolt, közben hátracsapta fejét és lehunyta szemeit.

Lassan mozgatni kezdtem csípőmet, majd egyre jobban gyorsítottam. Széles vállait markolva támaszkodtam, ő közben kezeivel segítette mozgásomat. Csendben kellett lennünk, nehogy valaki meghalljon bennünket, ezért mindketten ajkainkba harapva meredtünk egymás szemeibe.

- Élvezed? – leheltem ajkaira, mielőtt megcsókoltam volna.

- Rettenetesen. Elképesztő vagy, hyung, áh!

Tetőztem élvezetét azzal, hogy megint nyakához és füléhez hajoltam, nyálas csókokat nyomva bőrének minden milliméterére, közben lassítottam a tempón és elmélyítettem a mozdulataimat.

- Nem akarom, hogy vége legyen! – szólalt meg ismét.

- Máskor is lehetek a hyungod, ha szeretnéd. – szenvedéllyel teli mosollyal meredtem szemeibe, közben csípőmre is figyeltem. – Akarod?

- Persze… Persze, hogy akarom… - sóhajtozta.

Hirtelen felgyorsítottam a ritmust, mire pupillái kitágulta, és nem sokon múlt, hogy egy hangos nyögés elhagyja a torkát. Csípőmre kapta tenyereit, hogy egy kicsit lelassítson, de ellenálltam; én akartam diktálni a tempót.

- Kérdezem még egyszer… akarod? – ugyan azzal a hanglejtéssel ejtettem ki minden szót, közben belemarkoltam sötét, sejmes fürtjeibe.

- Igen, hyung, akarom! – válaszolt tisztábban.

Kivörösödött ajkaira tapadtam, és nedves csókot váltottunk, majd hirtelen elszakadt tőlem.

- Nem megy, azt hiszem, mindjárt… - kapkodta a levegőt.

Engedtem, hogy elmenjen bennem, cserébe végig néztem, ahogy kisimultak éles arcvonásai, és ahogy elöntötte az élvezet. Heves lélegzetvételek közepette próbáltunk meg szóhoz jutni, de egyikünk sem tudott igazán mit mondani. Minden az arcunkra volt írva. Egy fáradt, de heves mosoly jelent meg szája sarkában, majd végigsimított arcomon és felegyenesedett, hogy ezúttal egy lomha, érzéki csókkal tegyünk pontot a mai este végére.

        Alig húsz perc múlva visszamentem az asztalunkhoz, hogy megnézzem Sehun rendben van-e, és megkönnyebbülve láttam, hogy ugyan ott feküdt, ahol hagytam.

- Sehun! – ráztam meg elég erőteljesen.

- Ha? – sandított fel rám.

- Gyere, menjünk haza. – paskoltam meg a hátát.

- Oké… - felelte álmosan.

Segítettem neki felállni és jobb karját nyakam köré fogtam. Mikor kiértünk a nagy tömegből az utcára, egyszer csak felemelte lógó fejét és egyenesen rám nézett. Bámult egy darabig, majd összeadta az észrevételeit és végre megszólalt:

- Te… te elmentél szexelni amíg én aludtam?!

- Akár még te is beugorhattál volna, ha nem ütöd ki magad.

- Bolond vagy… - rázta meg a fejét, majd ismét lefelé nézett. – És mi ez a zsebedben?

- Telefonszám, Sehun-ah.

- Na ne! Ő volt az? Eljött?

- És el is ment. – vigyorogtam büszkén.

Hangosan felnevetett, majd rácsapott egyet a mellkasomra.

- Te aztán nem vagy semmi! – dalolászta.

- Már ezerszer elmondtam… Amit Baekhyun akar, azt Baekhyun meg is kapja.