Csak Te és Én [+18]

A lakás csendes és békés ezen a késő délutáni napon, mivel az album promotálására szánt utolsó fellépés is elmúlott. Mindenki elvonult szobájába, hogy kipihenje a fáradalmakat és behozza azt a sok óra alvást, amit az elmúlt két hétben a gyakorlásra és a véget nem érő felkészülésre fordítottak.

Mint mondtam, miután hazaértek mindenki az ágyát kereste, kivéve Chanyeolt, aki egyenesen stúdiója felé vette az irányt. A lakás leghátsó szobája csak hangszereinek volt kiépítve egy kényelmes fekete bőr kanapéval az egyik fal oldalán, ahol sűrűn szokta álomra hajtani a fejét. Mikor nincs mit tennie, legtöbbször azonnal ebbe a helységbe veszi az irányt, ahol egyedül lehet, és ahol azt csinálhatja, amit a legjobban imád. Mikor belép ebbe a kényelmes és meleg szobába, a küszöbön hagyja minden problémáját és minden olyan dolgot, ami éppen akkor a szívét nyomja. Ugyan a hangokkal való elszórakozás mindig megnyugtatja és kikapcsolja az elméjét, ő most mégis valami másra vágyik. Valamire, vagy még is inkább valakire.

Mikor éppen kényelmesen elnyújtotta hosszú lábait a széken ülve, hátrahajtotta fejét majd lehunyta szemeit, hallotta a kilincs kattanását és rögtön felkelt pozíciójából az ajtó felé igyekezve, ami alig volt három lépésnyire.
- Jongin azt mondta, hogy keresel. – dugta be fejét Baekhyun a szobába, majd azután rögtön be is lépett.
Chanyeol mosolyogva állt elé, megfogta az alacsonyabb kezét, ami még mindig a kilincsen pihent és beljebb húzta, egyenesen karjai közé, míg egyik kezével belökte a nyílászárót. Baekhyunt meglepte a másik hirtelen akciója, de nem szólt semmit. Chanyeol nagy- és mutatóujjával feljebb emelte a kisebb állát, hogy szemeibe nézhessen, míg másik tenyere derekán pihent. Szavak nélkül invitálta lágy csókba egy halvány mosoly kíséretében, ami az idősebbnek nem volt ellenére. Rövid ideig tartott, de Baekhyunnak akkor is eljutott a szívéig az a bizonyos melegség, amit mindig csak akkor érez, mikor szerelme karjai közt lehet.
- Hiányoztál. – duruzsolta a kisebb ajkaira.
- Te is nekem.
Chanyeol az ajtóhoz szorította Baekhyunt, aki felvezette tenyereit a magasabbik mellkasára, majd egy újabb, megfáradt csókba értek ajkaik. Ezúttal nyelveik is találkoztak, miközben gondos érintéseket intéztek egymás felé. Rég volt már, hogy ilyen közel lehettek egymáshoz, ezért kincsként őriztek minden ilyen pillanatot.

Mikor kettejük kapcsolata elkezdődött, tudták, hogy mire vállalkoznak, és szerelmük azóta is ott van minden lopott pillantásban, amit a színpadon vétenek egy-egy óvatlan pillanatban, minden véletlennek tűnő érintésben, és minden gesztusban, ami másoknak talán fel sem tűnik.

Chanyeol férfias kezeivel szüntelen vonta magához az alacsonyabb karcsú testét, míg az nyakát átölelve mélyítette el még jobban szerelmük csókját. A stúdióban csend honolt, csak a jóleső apró sóhajok hangjait lehetett hallani, ami kitöltötte a helységet. Pár pillanat múlva elváltak egymástól, Chanyeol összeérintette homlokukat, és egymás levegőjét beszívva töltöttek el néhány néma másodpercet.
- Akarlak Baekhyun-ah, nem bírom tovább. – mondta megfáradtan a magasabbik.
Az említett mindkét tenyerét szerelme arcára simította, majd íriszeibe pillantott, amiből csupa melegség áradt, és jól tudta, ez csak akkor létezett, ha ő rá tekintett.
- Mire vársz? – kérdezte Baekhyun lágy hangon.
Chanyeolnak sem kellett több, tenyereit az alacsonyabb combjainak hátsó részére simította, majd azzal a lendülettel ölébe vette könnyű testét, az pedig összefonta lábait a másik derekán. Baekhyun ezúttal belemosolygott a csókba, amit ebben a pillanatban ajándékozott neki párja. Chanyeol megfordult, szorosan tartva a kisebbet, és csukott szemmel is eltalált asztalához, közben pedig lábával arrébb tolta fekete székét. Óvatosan letette Baekhyunt a viszonylag nagynak nevezhető asztalra, ahol csak számítógép monitorja pihent, de az egyáltalán nem volt az útjukban.

Baekhyun még mindig szorosan tartotta közel magát Chanyeolhoz, aki idő közben áttért a kisebb nyakára, amit csókokkal halmozott el igyekezve arra, hogy ne hagyjon semmilyen nyomot maga után. Baekhyun lehunyta szemeit és hosszú ujjaival bemerészkedett az előtte álló felsője alá, megérintve a magasabb csupasz bőrét, mire az összesimította ágyékukat, kinyerve egy halk nyögést az asztalon ülőtől.

Chanyeol felegyenesedett és levette szerelméről felsőjét, amit az egyik sarokba dobott, majd az övé sem maradt fent pár pillanatnál tovább. Chanyeol már majdnem elfelejtette, hogy milyen is Baekhyun selymes bőrének tapintása, míg Baekhyun már hiányolta Chanyeol férfias vonalainak látványát. A magasabbik ismét közelebb hajolt, hogy pár csókot hinthessen az angyali fiú vállaira, kulcscsontjaira, és mellkasára, míg végül tekintetük ismét találkozott, majd nem sokkal később ajkaik is. Baekhyun felvezette karcsú ujjait Chanyeol sötét tincseibe, mert tudta, hogy ennek nem tud ellenállni. Ez egy mélyről jövő sóhajt eredményezett, amit elnyelt nedves csókjuk csattogása.

Chanyeol ismét felvette a kisebbet ölébe, majd megfordult és pár lépés után ledobta magukat a fekete bőr kanapéra, ami elsőre kellemetlenül hideg volt, de néhány perc után már felmelegítették a testükből kiáradó hővel.

Chanyeol kikapcsolta Baekhyun farmer nadrágján a gombot, majd óvatosan lehúzta róla a vastag anyagot, és az ágy mellé dobta. Végigsimított az idősebb oldalán, egészen alsónadrágja korcáig, majd az alatta fekvő is türelmetlenül húzta le a cipzárt az ő nadrágján jelezve, hogy szabaduljon meg tőle. Mikor már az ő ruhadarabja is valahol a szoba padlóján hevert, jobban befurakodott Baekhyun lábai közé, és ismét egymáshoz simította ágyékukat, ami egy jóleső sóhajt csalt ki mindkettőjük kipirosodott ajkán.

Nemsokára az alsónadrág is lekerült, és már tényleg semmi akadálya nem volt annak, hogy ez a dolog köztük ma végre megtörténjen, oly’ sok hét után. Türelmetlen és heves érintések követték egymást, mígnem Chanyeol megszakította a már sokadik csókjukat, ami még most is ugyan olyan édes volt, és végig nem simított Baekhyun tejfehér combjainak minden szegletén. Ujjbegyeit lejjebb vezette egészen a fiú bejáratáig, amit ujjaival elkezdett szoktatni a nagyobb mérethez. Először csak egy ujját vezette be, majd mikor látta, hogy Baekhyun teljesen rendben van vele, jött a második és a harmadik is.

Arcuk csak pár centi távolságra volt egymástól, érezte a kisebb leheletét orcáján, amint figyelte annak kisimult bőrét és hosszú pilláit, ahogy az lehunyta szemeit a jóleső érzéstől. Miközben ujjait gondosan mozgatta, nem feledkezett meg arról sem, hogy csókokkal lássa el szerelme nyakát és vállát, hiszen mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy az minél jobban élvezze, és persze el akarta vele feledtetni a kellemetlen szorító érzést alsó felében.

Néhány perc múlva lassan kihúzta ujjait a szűk lyukból, lenyúlt a kanapé alá, és előkapott egy műanyag flakon síkosítót, ami nélkül igen fájdalmas lenne a dolog. Egy apró puszit hintett Baekhyun kipirosodott arcára mielőtt felegyenesedett volna, hogy bekenje vele álló tagját. Miután kész volt, visszapattintotta az flakon tetejét és ledobta a földre maguk mellé. Újra visszahajolt a kisebb fölé, akit egy csókba invitált, miközben lassan behatolt a szűk és forró lyukba. Baekhyun karjait erősen fonta a fölötte fekvő nyakába, markolta hátát és tincseit, amennyire csak tudta, miközben mindkettőjuk ajkait elhagyta egy megkönnyebült sóhaj, ahogy Chanyeol immáron hagyta teljesen elveszni tagját a forróságban.

Mindketten lehunyták pilláikat és Chanyeol lassan elkezdte mozgatni csípőjét, fejét pedig Baekhyun füle mellé hajtotta, ahol kiengedte feltörő nyögéseit és sóhajait, épp úgy, ahogyan azt az idősebb is tette. Chanyeol gyorsított tempóján, felkönyökölt, és Baekhyun bal lábát vállára helyezte, hogy mélyebbre tudjon hatolni és elérje azt a bizonyos pontot, ami csillogást varázsolt a kisebb íriszeibe. Mindkettejük homlokán izzadságcseppek jelentek meg, miközben szüntelen tartották a szemkontaktus.

Chanyeol szemében Baekhyun mindig is gyönyörű volt, de mindig, mikor ott feküdt alatta, valahogy még gyönyörűbbnek találta. Imádta, mikor hangot adott élvezetének és közben a nevét nyögte. Nem győzött betelni a gyönyörrel, ahogy fátyolos tekintetével az ő szemeibe nézett, ahogy orcáiba felszökött a vér, és ahogy az izzadtségcseppek odaragasztották hajszálait a homlokára.

Az egész helységben csak a sóhajaik visszhangoztak; csak a bőr és a lopott csókok csattogása hallatszódott. Chanyeol visszaengedte az alacsonyabb lábát maga mellé, és jóval lassított a tempón miközben ismét Baekhyun füle mellé hajtotta fejét, amint az erőtlenül ölelte őt át.
- Szeretlek. – suttogta az alacsonyabb fülébe, rekedtes hangon.
- Mindennél jobban. – válaszolta édesen, közben halvány csókokat hintett a másik nyakára és vállára.
Némán teltek a másodpercek, apró sóhajok hangzottak el, mígnem Chanyeol elhatározta, hogy megadja az utolsó löketet és ezzel a gyönyör érzetét. Egy csókot hintett szerelme ajkára, majd felegyenesedett, és végigsimítva az alatta fekvő testén, határozottan de gyengéden tartotta őt csípőjénél. Baekhyun közelebb tolta magát Chanyeolhoz, aki ismét felgyorsított elérve azt a bizonyos pontott, ami Baekhyun számára maga volt a Mennyország. Hangot is adott élvezetének, összeszorította szemhélyait és alsó ajkára harapva próbálta elfojtani hangos nyögéseit. Chanyeol erőteljesen, de mégis vigyázva döfte bele magát az idősebbe, és minden döféssel egyre jobban érezte, hogy közeledik a kielégüléshez, ami végül Baehyunt hamarabb érte el, mint őt, de néhány pillanat múlva ő is követte szerelmét. Baekhyun háta megfeszült, Chanyeol karjaiba kapaszkodott a hirtelen jött érzés hevétől, majd fejét hátra hajtotta, és kiengedett egy utolsó mélyről jövő sóhajt. Chanyeol pedig végignézte, ahogy Baekhyunt elönti a gyönyör, és nem győzte azt gondolni, hogy Baekhyun a leggyönyörűbb teremtés a Földön, ahogy kipirosodott ajkait nyitva hagyva veszi a nagy levegőket, ahogy lehunyt pilláira rápihen néhány kósza hajszál, és ahogy felhevült testéből árad a forróság.

Chanyeol kihúzta tagját, majd erőtlenül feküdt párja testére levegő után kapkodva, kipirosodott orcákkal.
- Imádlak. – ölelte át szerelmesen Baekhyun, egy kedves puszit hintve a másik hajába.
Erre Chanyeol felemelkedett és egy utolsó, fáradt csókot adott párjának, közölve vele minden gondolatát.

Még egy darabig ott feküdtek a kanapén; el voltak merülve kettejük saját kis világában. Apró puszikat hintettek egymásra, és gyengéd érintésekkel adták egymás tudatára érzelmeiket. Mikor együtt voltak, számukra nem létezett senki más. A szoba megtelt a szeretkezés jellegzetes illatával, az ő szívük pedig mintha egyszerre dobogott volna. Kiélveztek minden együtt töltött másodpercet; szavak nélkül szerették egymást, és azt kívánták, hogy most bárcsak örökre megállna az idő.